A házi orvoslás hátulütői, avagy így kezeljük félre saját kutyánkat: Márton Attila különvélemény

A felelős kutyatartás egyik alappillére az egészségmegőrzés és a megbetegedések hathatós kezelése. Ez önmagában sem könnyű feladat és beteljesítését megnehezíti néhány jelenlegi trend.

Az egészség összetett témakör. Mikor nevezhető egy egyed egészségesnek? Hogyan őrizhető ez meg? Mit kell és mit tilos tennünk bizonyos élethelyzetekben? Az ismeretek elsajátításának és az összefüggések megértésének kritikus fontossága van, illetve lenne. Tekintve, hogy saját kutyánk életéről és jóllétéről van szó.

Kétdimenziós diagnosztika

A diagnosztika a hatékony orvoslás alapja. Nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy van egy tünet, amit érzékelünk és megpróbáljuk különféle eszközökkel – mint például a vérvétellel, vizeletminta-elemzéssel, röntgennel, ultrahanggal és megannyi minden mással – kilogikázni, hogy mi is történik a szervezetben, vagy kizárásos alapon mi az, ami biztosan nem. Megpróbáljuk kideríteni, hogy a szemmel látható tüneteken kívül még mi minden történik „odabenn”, hogy megértsük a baj tényleges forrását. A tünet önmagában sok mindent sejtethet, de nem ad részletes magyarázatot erre.

Egyazon jelenség egymástól teljesen eltérő okokra vezethető vissza. A legegyszerűbb tünetek, mint például a hasmenés, lehangoltság, láz, remegés, sántítás kiváltó okai széles skálán mozognak. Így a gyógyítást is különböző módokon lehet sikerre vinni. A jelenkori állatorvoslás egyre fejlettebb, a felderítéshez használható diagnosztikai eszközökkel rendelkezik. De emellett van egy másik eszköz is, ami töretlen népszerűségnek örvend: a közösségi média csoportjai.

Segítségkérés a Facebookon

Aki nem látott még rossz egészségügyi állapotban lévő kutya gazdájától tanácsot kérő írást, az nincs fent Facebookon, vagy csak nincs benne egyik kutyás csoportban sem. Napi szintű jelenség a felületes leírás az eb állapotáról, csatolva mellé pár képpel, zárva a szokásos szófordulatokkal: ti láttatok már ilyet, mit gondoltok, ti mit csinálnátok?

Mindamellett, hogy a fent említett diagnosztikai eszközökkel biztosított alapos tisztánlátás elmarad, van itt még jó pár hátulütő, ami nem könnyíti meg egy beteg kutya életét. Egy fotó alapján nem lehet diagnózist felállítani és nem lehet az alapján döntést hozni, hogy ki találta már szembe magát hasonló helyzettel. Ha az én kutyám elkezd sántítani, nem biztos, hogy ez amiatt van, amiért a te kutyád is ezt tette fél évvel ezelőtt.

Így pedig a korábbi tapasztalás alapján javallott „gyógymód” se biztos, hogy működni fog. Ami az egyik kutyánál beválik, nem biztos, hogy a másiknál is hatást ér el. Csupán azért, mert más áll a háttérben. Vannak továbbá olyan, el nem hanyagolható, fontossággal bíró tényezők is, mint például a kutya neme, életkora, testalkata, kondíciója, korábbi kórtörténete, csak hogy párat kiemeljek a teljesség igénye nélkül.

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy aki Facebook-csoportokban, vadidegenektől kér a kutyáját érintő tanácsot, végül hogyan jár el? A sok esetben eltérő és egymásnak ellentmondó tanácsok alapján hogyan választja ki azt, ami majd a kutyája egészségét és jóllétét befolyásolja? Aki több lájkot kap? Akinek szimpatikusabb az írásmódja? Akinek kedvesebb a profilképe? Tényleg érdekelne.

Ha nem jó a diagnózis, nem lesz jó a kezelés sem. Ezért van az például, hogy a vakarózó kutyák zsigerből megkapják a csirkeallergia házi diagnózist, majd megindul a „kezelés”, csak éppen a tényleges bőrbetegség (aminek köze sincs az allergiához) kezeletlen marad. És mivel a kiváltó okkal nem kezdünk semmit, tovább romlik a kutya állapota, és adott esetben a helyzetet tovább rontja, ha ráadásul félre is kezeljük.

Demalgon, kamilla, sámándob

Ha egy begyulladt szemű kutyával kapcsolatban valaki segítséget kér, biztosak lehetünk abban, hogy esetenként legalább egy javaslat szerint a gennyedző, véres szemre tegyünk kamillát. (Esetenként krumplilevet.) A tényleges bajjal való foglalkozás elmaradása mellett – ha az ebből adódó károkozás nem lenne elég – könnyen tetézhetjük a bajt a nem megfelelő kezelés kiválasztásával is. A félrekezelés a meglévő problémákra könnyen rátehet még jó néhány lapáttal.

Igen, léteznek házi praktikák, amelyek adott esetben működnek. De ezeket nem népi hiedelmekre kell alapozni és arra az elgondolásra, hogy egyszer hasonló helyzetben már működött.

Jó, ha szakember adja a tanácsot. És igen, vannak alternatív gyógymódok, de ezek minden esetben kiegészítik az állatorvoslást, nem annak helyettesítő eszközei, amelyek adott esetben még szembe is mennek vele. Lehet persze kísérletezgetni. Csak azt értsük meg, hogy a kutyánk egészsége és élete a tét.

Ilyenek vagyunk mi

Látszólag magamnak ellentmondva, de azt mondom, nem kell minden esetben állatorvoshoz rohanni. Ha a gyerek este kilenckor tüsszent egyet, vele se rohanunk az éjszakai ügyeletre. Képesnek kéne lennünk az adott helyzet súlyosságának kiértékelésére. Ehhez viszont alapvető tudással kéne rendelkeznünk a kutyák működéséről. Ez pedig nagyon sok esetben nincs meg.

Ezzel szemben korunkban mindenki mindenhez ért, ahogy a közhellyé vált szólás mondja: mindenhez is. A közösségi média személyében megvan hozzá az eszközünk, hogy mindenről véleményt mondjunk, kontroll nélkül. Csorbítatlan marad az az illúziónk, hogy adott esetben nincs igazunk. Hiszen most már bármit gondolhatunk, egészen biztosan igazunk is van. És a bármit gondolást az sem zavarja meg, hogy a tények valójában mást mutatnak.

Ehhez hozzájön még az is, hogy nincs meg önmagunk kontrollja, nem ismerjük saját magunk korlátait. Ez az alapok nélküli, sok esetben arroganciával társuló magabiztosság nagyon káros. Ehhez a mentalitáshoz hozzáadódik a rendkívül népszerű házi diagnosztika, a saját vagy mások által átélt tapasztalatok házi adaptálása. Lehet persze kísérletezgetni, de ez könnyen a kutya egészségébe, rosszabb esetben az életébe kerül.

Egy kutyát szeretni nem csak annyiból áll, hogy örülök neki, hogy ott van mellettem. Hanem azt is, hogy képes vagyok gondoskodni róla. Például, ha beteg, megfelelően járok el és biztosítom számára a szakszerű kezelést.