Mi lesz hidegben a hajléktalanok kutyáival? Képesek őket ellátni?

A hajléktalanok szívesebben alszanak az utcán kedvenceikkel, mintsem menhelyre menjenek nélkülük. Az utcán élni, ítélkező tekintetek által vizslatva az egyik legdehumanizálóbb tapasztalat, amit egy ember átélhet. Vagy ami még rosszabb; ahhoz, hogy túllendüljünk a mindennapok okozta nehézségeken és ne érezzük azt, hogy agyonnyomnak bennünket a problémák, inkább tudomást sem veszünk ezekről az emberekről. Mi marad akkor nekik?

Fontos emlékezni arra, hogy a hajléktalanság elszigeteli az embert a társadalomtól és az egyénektől egyaránt. Szeretet, támogatás és gondoskodás nélkül szembenézni a mindennapos megpróbáltatásokkal maga a pokol. Ebben a törékeny állapotban van, hogy csak egyetlen dolog segít, hogy ne adják fel: egy kutya.

Az utolsó kapaszkodó: segítő mancsot nyújtanak

Végül az utcára került emberek nagy többsége megtanul túlélni és alkalmazkodni az új körülményekhez. Így vagyunk megteremtve; a túlélési ösztön olyan erősen munkál mindannyiunkban, hogy legtöbbször a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is önmagunk fölé tudunk kerekedni. Egy olyan ijesztő helyen, mint az utcán, ahol mindenki önmagáért felel, egy kisállat lehet az egyetlen, ami bátorságot ad és segít szembenézni a mával. Ahogyan a mentális betegséggel küzdő társainknak, úgy a hajléktalanoknak is hasonló morális támogatást nyújtanak az ebek, és persze feltétel nélküli szeretetet ítélkezés nélkül.

Ha amellett, aki az utcára kerül, van valaki, aki társaságot, védelmet és szeretetet nyújt, nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy túlél-e. A négylábú barátok még a legnehezebb pillanatokban és helyzetekben is mentőövet jelentenek a gazdinak, akiknek okot adnak arra, hogy reggel felébredjenek. Sőt, számos tanulmány kimutatta, hogy a kisállattartás csökkenti a kábítószer- és alkoholfogyasztást, valamint az egyéb magas kockázatú magatartásformákat. Az állatok társasága rendkívül fontos számunkra – céltudatosságot ad, valamint felelősségre és elszámoltathatóságra tanít.

A torokszorító kérdés: tudnak-e gondoskodni kedvenceikről?

Általános tévhit, hogy a hajléktalanok nem tudnak gondoskodni kedvenceikről. Ezek az emberek mindennél többre becsülik a kutyákat, akik mellettük vannak és szeretik őket még egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetben is. És ahogy az előbb az alkalmazkodást említettük, van egy másik különös képességünk is. Ha valamit igazán fontosnak tartunk, arra mindig keresünk és találunk módot. Így a hajléktalanok is mindig megtalálják a módját annak, hogy ellássák kedvenceiket. Sőt, még áldozatot is hoznak értük. Menhelyekre ugyanis nem lehet kutyát bevinni, így vállalják azt is, hogy a nehezebb hónapokat is az utcán vészelik át legjobb barátjukkal.

Ha Budapest utcáin sétálgatva meglátsz egy hajléktalant a kutyájával, az eb általában jól ápolt és nem tűnik alultápláltnak sem. Mielőtt állatkínzást kiáltanál és szörnyülködve tekintenél félre, egy pillanatra állj meg és tegyél meg mindent azért, hogy beleképzeld magad egy ilyen személy és egy ilyen kutya helyzetébe. Az odafigyelés és a gondoskodás kovácsol belőlünk erős társadalmat, nem az ítélkezés. Ha segíteni nem is tudsz, fontos, hogy ne félj kimutatni az együttérzésedet!

A hajléktalanság testi és lelki veszélyt is jelent. A kutyák pedig társainkként segítenek mind a kettőt enyhíteni. Egy egészséges személy erősebb igényt érez arra, hogy gondoskodjon magáról, mert szükség van arra, hogy gondoskodjon kedvencéről is.

A hajléktalanok társadalmi interakcióját befolyásolja az állattartás

Sok hajléktalan gazdi számolt be arról, hogy a kutya megkönnyítette a kapcsolatteremtést más emberekkel, ugyanakkor a kutyatartás negatív hatással volt a lakáskeresésre, mivel a hajléktalanszállók, bérlakások és állami támogatásban részesülő lakhatások továbbra is szigorú szabályozást írnak elő, amely a legtöbb esetben tiltja a házi kedvencek behozatalát.

Azt megállapíthatjuk, hogy ennek az éremnek is két oldala van, sok nézőpontból meg lehet közelíteni a kérdést. Az az egy azonban biztos, hogy a kutyák életeket mentenek pusztán a jelenlétükkel. Egy kutyatulajdonos hajléktalan nem engedheti meg magának, hogy minden nap lerészegedjen, drogozzon vagy utcai verekedésbe keveredjen, ugyanis van valaki, aki számít rá. Ahhoz, hogy ezek az emberek az utcán élve is megőrizzék emberi mivoltukat és tartásukat, a kutyákra is szükség van.