7+1 ritka kutyafajta, akiket alig ismer a világ: magyar fajták is szerepelnek a listán

Tudtad, hogy néhány kutyafajta ritkább, mint egyes veszélyeztetett állatfajok? A következőkben bemutatunk néhány olyan ebet, akikből csak kevés él a bolygón.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk olyan ritka kutyafajtákat, akiket csak kevesen ismernek. Bár a magyar fajták hazánkban szerencsére közkedveltek, a világ más részein nem sokan találkoztak velük.

1, Azawakh

Az azawakh agár egy hűséges és szenvedélyesen védelmező természetű eb, akit az egyik legszokatlanabb vadászkutyaként tartanak számon. Ezt az elegáns és hosszú lábú fajtát Afrikában, a Száhel övezetben tenyésztették ki, ahol arra képezték, hogy sivatagi körülmények között őrizze a nomádok tulajdonait. Törékeny kutyának látszik, de nem lehet könnyen kenyérre kenni. Rendkívül ritka, ugyanis évente csupán körülbelül egy tucatnyi alom születik belőle világszerte.

2, Vidravadász kopó

Az angol Kennel Klub szerint a vidravadász kopó az Egyesült Királyság legveszélyeztetettebb őshonos kutyafajtája. A csodálatos szőréről és szórakoztató természetéről ismert kopó hivatalosan ritkább, mint a fehér orrszarvú, kevesebb mint 1000 él belőle szerte a világon. Úgy gondolják, hogy a középkorban a vidravadász kopót azért tenyésztették ki, hogy megvédje a halászati ​​ágazatot a bosszantó vidráktól. Miután azonban az Egyesült Királyságban betiltották a vidravadászatot, a speciális fajta szinte eltűnt, és ma sebezhetőnek számít.

3, Mudi

Ez a különleges magyar kutyafajta hazánkban nem ismeretlen, azonban világszinten igen ritka. Úgy tartják, kevesebb mint 1000 létezik belőle, és csak elvétve találkozhatunk vele Magyarországon és környékén kívül. Pedig ez a nagyszerű fajta rendkívül okos, energikus, gyors és tehetséges terelőkutya, aki a városi életmódhoz is alkalmazkodik. Tökéletes partner aktív életmódot élők számára. Szeretetteljes, kedves kutya, aki bárkit levesz a lábáról.

4, Norvég lundehund

A norvég lundehund egy több szempontból is különleges fajta, aki Norvégia távoli szigeteiről származik. A meredek, függőleges sziklákon való lundák vadászatára tenyésztett lundehund mindkét lábán hat ujjal és hosszúkás hátsó talppárnákkal rendelkezik. Hihetetlenül hajlékony, hallójáratait pedig képes elzárni. Olyannyira különleges, hogy régebben sokat vitatták, hogy valóban kutya-e. Természetesen igen, azonban rendkívül ritka annak ellenére, mennyire egyedi és bohókás, ragaszkodó jellem.

5, Komondor

A komondor hazánkban szintén egy közismert fajta, azonban (például a pulival, a magyar vizslával és a kuvasszal ellentétben) külföldön csak kevesen hallottak róla. Aki nem ismeri a fajtát, sokszor összetéveszti a pulival, ám a komondor jóval nagyobb és robusztusabb termet. Feladata már évszázadok óta a nyájőrzés, és saját portáját, családját is hajlandó megvédeni bármikor. Ha bajt észlel, azonnal intézkedik, és gondoskodik arról, hogy az illetéktelenek távol maradjanak.

6, Lagotto romagnolo, az olasz vízikutya

Gyakran uszkár keveréknek hiszik, azonban a göndör szőrű lagotto romagnolo valójában a világ legrégebbi vízi retrieverje. Ezt a gyönyörű ritka kutyafajtát, amely a középkori olaszországi Romagna régióból származik, hagyományosan munkakutyaként használták, hogy kacsákat hozzon a mocsaras területekről. Gyapjas, vízálló bundájával, izmos felépítésével és éles szaglásával nem csoda, hogy ez a fajta évszázadokon át segítette a kacsavadászatot. A leleményes retriever azonban az elmúlt években a szarvasgomba-vadászat felé fordult, és mára az első számú kutyafajta, akit erre a munkára alkalmaznak. Az ősi fajta az 1970-es években a kihalás szélén állt, de egy elkötelezett olasz tenyésztőcsoport újjáélesztette, és elkötelezte magát amellett, hogy különlegességeit Olaszországon kívül is megismertessék az emberekkel.

7. Louisiana catahoula leopárdkutya

Ezt az amerikai fajtát világszerte kevesen ismerik. Hazánkban Pásztor Petra is tenyészti a lenyűgöző megjelenésű ebeket, a vele készített interjúnkat itt olvashatod el. A fajtában nemcsak külleme szép és különleges, de jelleme is nagyszerű. A legendák szerint a leopárdkutyákat régen az indiánok világító szemű kutyájának nevezték, és nagyvadak vadászatára használták őket. Manapság Észak-Amerikában gyakran használják terelésre is, főképp szarvasmarhákkal dolgozik.

+1 Patagóniai juhászkutya

A chilei tengerpart és a patagóniai hegyek között megbújva él egy kis juhászkutya-populáció, amely csak ebben a régióban létezik, és mindössze néhány száz fős. Egy nemrég megjelent kutatás szerint ezek a ritka terelőkutyák nemcsak aranyosak és bozontosak, hanem fontos genetikai információkat is szolgáltatnak, ugyanis a legközelebbi élő rokonai a viktoriánus korszak Nagy-Britanniájának mára kihalt terelőkutyáinak.

„A vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a kutyák szoros rokonságban állnak az eredeti brit terelőkutyákkal, amelyek már kihaltak” – mondta Elaine Ostrander, a tanulmány vezető szerzője. „Ezek az ebek hiányzó láncszemek a modern fajták és az eredeti nyugat-európai terelőfajták között.”

„A patagóniai juhászkutya hivatalosan még nem elismert fajta, abban az értelemben, hogy egy társaságnál regisztrálhatnánk, vagy egy kutyakiállításon meg lehetne találni őket” – mondta Ostrander. De amikor a látható és a genetikai tulajdonságokat is megvizsgálta, világossá vált, hogy ezek a kutyák elég hasonlóságot mutatnak közepes testfelépítésükkel, bozontos szőrükkel és sajátos színezetükkel ahhoz, hogy egy fajtába lehessen sorolni őket. A kutatás izgalmas, és „képet adhat nekünk arról, milyenek voltak a kutyák a modern fajták létrehozása előtt” – mondta Jeffrey Kidd, a Michigani Egyetem humángenetikai docense.