7 kutyafajta, akit kevésbé visel meg a gyakori egyedüllét: minden kutya igényli az ember társaságát, de ők jobban tolerálják a magányt

Melyek azok a kutyafajták, akik elvileg jobban elviselik a magányt, az egyedüllétet, és kevésbé viseli meg őket, ha gazda sokat van távol az otthonától? Létezik-e egyáltalán olyan kutyafajta, amelyik akár éveken át is könnyen, a személyiségének torzulása nélkül elviseli, hogy keveset találkozik a gazdájával és annak családjával?

Mindenekelőtt szögezzük le: a kutyák társas lények és igénylik, hogy valahová és valakikhez tartozzanak, akiket általában a falkájuknak tekintenek. Ilyen értelemben tehát elmondható az, hogy egyetlen olyan kutyafajta sem létezik, amelyik természetesnek, vagy jól tolerálhatónak tekinti a hosszan tartó magányt, vagy egyedüllétet. Az is igaz ugyanakkor, hogy az emberiség története során nagyon sok célra alakítottak ki kutyafajtákat. Ezek között léteznek olyanok is, akiktől évszázadokon át azt várták el, hogy a feladataikat teljesen önállóan lássák el és oldják meg. Ezek azok a fajták, akikkel kapcsolatban maximum annyi jelenthető ki, hogy annak ellenére, hogy a magány nem lételemük, de talán jobban viselik mindezt, mint a kifejezetten társasági, vagy emberközpontú fajták.

Itt természetesen azt is meg kell jegyeznünk, hogy minden leendő gazdának, aki egy kutyával szeretne együtt élni, el kell végeznie egy önellenőrzést. Őszinte választ kell adnia saját magának azzal kapcsolatban, hogy vajon rendelkezik-e annyi szabadidővel, hogy felelősen belevágjon egy kutya tartásába. Ha erre a kérdésre a válasz nem, és a leendő gazda abban sem biztos, hogy legalább napi egy-két órányi ideje lesz majd a kutyájára, nos, ebben az esetben inkább egy olyan állatfajtát érdemes kedvencnek választani, aki nem annyira szociális természetű, mint egy kutya.

Itt és most, mi nem teszünk különbséget a lakásban és az udvarokon tartott kutyák között és arra az élethelyzetre sem térünk ki, ha valaki megteheti azt, hogy párban tart kutyákat, ami sokat segíthet a kutya magányának feloldásában…

7. Boston terrier

Sokan azért választják a boston terriereket kedvencként, mert kis termetűek, okosak és hasonlítanak a boxerekre. Habár egy energikus kutyafajtáról van szó, a boston terrier talán az egyetlen terrier, amelyet nem visel meg komoly mértékben az egyedüllét, főként akkor, ha megfelelő érdekességű és mennyiségű játék áll a rendelkezésére, amivel le tudja foglalni magát. Ha valaki olyan fajtát keres, aki mozgékony, de ennek ellenére az egyedüllét bizonyos szintű elviselésére is képes, számára a boston terrier jó választás lehet.

6. Francia bulldog

Habár a francia bulldogok szeretik a társaságot és vágynak arra, hogy együtt legyenek szeretteikkel, akkor sem esnek kétségbe, ha több időt egyedül kell tölteniük. Mivel nem munkakutyák és többségük energiaszintje sem túl magas, egy felnőtt francia bulldog simán végigszundikálja a napot, amíg a gazda távol tartózkodik és különösebb károk okozása sem jellemző rájuk a lakásban.

5. Shar pei

Ez az harcos múltú, egyedi küllemű, ősi kínai fajta a kutyák többségénél általában nyugodtabb és higgadtabb. Kifejezetten egygazdás típusnak nevezhető és gyakran más állatok közelsége is hidegen hagyja, az átlagnál valamivel jobban viseli el a magányos időszakokat. A shar peit egyébként rajongói kifejezetten komoly kutyának írják le, aki más kutyafajtákhoz képest sokkal kevésbé hajlamos a bolondozásra és az önfeledt mókázásra.

4. Csau csau

A kínai csau csau, ami az egyik legősibb kutyafajta, átlagtól eltérő külleme mellett igencsak egyedi karakterrel rendelkezik. Jelleme sok tekintetben egy macska önállóságához és individualizmusához hasonlítható leginkább, makacs, önfejű és nem kifejezetten társasági lény, ami miatt a magányt is jobban elviseli. Mindebben szerepet játszik az is, hogy a csau csau egy kifejezetten kényelmes és nem túl nagy mozgásigényű fajta.

3. Bernáthegyi

Szinte mindenki ismeri a bernáthegyit, akinek ősei egykoron a svájci hágókon mentették ki a szerencsétlenül járt embereket a hó alól. Napjainkra a bernáthegyi egy hatalmas termetű, rendkívül nyugodt kutyafajtává vált, aki tökéletesen beilleszkedik a családi körbe, szereti a gyerekeket, és emellett csendben és türelemmel várja a kertben a nap végén hazatérő gazdit. Türelme és béketűrése legendás, mozgásigénye pedig minimális, ami az év melegebb időszakaiban szinte a nullára redukálódik.

2. Tibeti masztiff

A tibeti masztiff, ami igazából csak a nevében nevezhető masztiffnak és talán találóbb rá a hegyikutya kifejezés, évszázadokon át őrző-védő feladatokat látott el, ahol a feladatait teljesen önállóan kellett megoldania a rá bízott hatalmas területeken. Emiatt ez a kutyafajta igencsak önálló és az emberi jelenlét hiánya sem viseli úgy meg, mint a nyugati fajták döntő zömét, vagy mint például a valódi masztiffokat. Szüksége van a kontaktusra a gazdáival, de az egyedüllétet is jól viseli a gondjaira bízott területen, udvaron.

1. Nagy termetű pásztorkutyák

A nagy termetű pásztorkutyák közül, mint például a kangal, a sarplaninac, a közép-ázsiai juhász vagy akár a magyar kuvasz, egyet sem tudunk kiemelni, de kétségkívül talán ők viselik legjobban az egyedüllétet. Ezeket a fajtákat évszázadokon, évezredeken keresztül arra szelektálták és tenyésztették, hogy egy terület, vagy nyáj védelmét lehetőség szerint emberi segítség nélkül is tökéletesen ellássák és egy vészhelyzet esetén egyedül is hatékony döntéseket hozzanak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezeket a fajtákat teljesen magukra lehet hagyni, sőt, mindegyikük esetében komoly kölyökkori szocializációra van szükség. Ezek a fajták azonban akkor sem esnek kétségbe, ha pár napig a feladataikat egyedül kell ellátniuk, a gazda felügyelete nélkül.