10 kutyafajta, amelyik külsejével lenyűgözte a világot: egy magyar is van köztük

Minden kutya gyönyörű, és személyében különleges, ezt egy percig sem vitatjuk! Ám az alábbi kutyafajták külsejében van egy kis csavar, ami miatt megakad rajtuk a szem.

Gigászok és apróságok, viccesek vagy tekintélyt parancsolóak, kiváló munkakutyák és a család bájos ölebei – az alábbi 10 különleges kutyafajta között egészen biztosan találsz számodra kedveset. Bevalljuk, mi mindegyiket imádjuk!

1.) Kis oroszlánkutya, a méltóságteljes apróság

Kezdjük a sort egy nevében is különleges ebbel, a kis oroszlánkutyával, vagy löwchennel. Az elnevezést a négylábú kis, mindössze 22-33 centiméteres méretéről és 4-8 kilogrammos súlyáról, valamint a jellegzetes „oroszlános” fazonra nyírt bundájáról kapta. A bóbitásra nyírt farok és a csupasz hátsó főként kényelmi okokat szolgált. Egyesek szerint a stílus a nagymacska erejét és méltóságteljes megjelenését szimbolizálja.

A fajta a 15. század környékén alakult ki és nagyon kedvelt kutya volt egészen a 19. századig. Az egykor népszerű ölebet ma a világ legritkább kutyafajtái között tartják számon.

2.) Mexikói meztelen kutya, az isteni segítő

A mexikói meztelen kutya, vagy más néven xoloitzcuintli (röviden xolo) története éppoly különleges, akárcsak csupasz külseje. Az ősi aztékok és maják számára ez a kutya egyszerre volt gyógyító erővel bíró lény, aki a halott lelkeket kísérte el az alvilágba, és ha a helyzet úgy hozta, akár táplálék is.

A fajta neve egy szóösszetétel: Xolotl (vagy Solotl) a villámlás és a halál istenének a neve, míg az itzcuintli kutyát jelent. A hiedelem szerint az ebet a nevezett isten teremtette, hogy átvezesse a lelkeket az élők birodalmából a holtakéba.

Az aztékok magát az istenséget is gyakran ábrázolták kutyafejjel, az állatokat pedig nagy becsben tartották. Ennek ellenére a pulyka mellett a xolo volt az egyetlen háziasított állat, amelyet az ókori mezoamerikaiak megettek.

3.) A magyarok egyik jelképe, a puli

A különleges külsejű kutyák listájáról nem maradhat le a már ikonikusnak mondható magyar kutyafajta, a puli sem. Ezek a zsinóros bundájú jószágok hatalmas segítségei voltak a pásztoroknak, akik mellett még a legszélsőségesebb időjárásban is helyt tudtak állni – hála speciális szőrzetüknek.

A világszerte nagy népszerűségnek örvendő puli a többi magyar pásztor- és vadászkutyafajtával együtt 2017-ben bekerült a hungarikumok közé.

4.) Bergamói juhászkutya, az okos és önálló eb

Hazai büszkeségünk után jöjjön most az olaszok pulija, azaz a bergamói juhászkutya. Rénézésre valóban meglepő a hasonlóság, és bizony a rájuk bízott feladatok is egyeznek: az olasz fajta szintén a pásztorok hű segítője volt kiváló őrző- és terelőkutyaként.

A több ezer éves múltra visszatekintő kutyafajta a feltételezések szerint Perzsiából (a mai Irán területéről) származik. Igazán szívós jószág, tekintve, hogy kemény hegyvidéken kellett dolgoznia a hegyi pásztorok oldalán. A nomád gazdák egy része végül az Alpokban telepedett le, így kapta nevét a fajta.

Külleme mellett abban is egyedi, hogy más pásztorkutyáktól eltérően nem célzott parancsok alapján dolgozott, hanem partnerkapcsolatban állt gazdájával, aki nagyfokú önállóságra szoktatta. Így ha a helyzet úgy kívánta, képes volt saját maga megoldani az adott problémát.

5.) Thai ridgeback, a csillogó ritkaság

Szintén bundája milyensége teszi különlegessé Thaiföld nemzeti kutyáját, akit házi kedvencként, őrkutyaként, vaddisznók hajtására, sőt kobrák elriasztására is tartanak.

Ennek az ősi vadászkutyának nemcsak csillogó szőre szúr szemet első pillantásra, de a hátán futó sáv is, amelyben visszafelé nő a szőr, ezzel messziről kitűnik a bundából. A fajta nevében is szereplő ridge szó utal arra az ellentétes irányba növekedő szőrvonulatra, ami minden ridgebacket jellemez (a mint a rodéziai ridgeback, azaz az afrikai oroszlánkutya, illetve a vietnámi phu quoc ridgeback.)

Hogy pontosan miért alakult ki ez a sáv, ráadásul különböző földrajzi területeken szinte egyszerre, a szakértők számára is kérdés.

6.) Bedlington terrier, akit könnyen báránynak nézhetsz

Felettébb bájos külseje megtévesztő, ugyanis a bedlington terrier egy kifejezetten karakán fajta. Ez a kecses, izmos kutya személyiségében mindent hoz, ami egy terriert jellemez: élénk, jó mozgású, öntudatos és bátor eb.

A fajtát Anglia északi részén tenyésztették ki. Felmenői között a whippet, a Dandie Dinmont terrier, illetve vidravadász kutyák szerepelhettek. Egyes források szerint bullterrierrel is keresztezték. Úgy tartják, vándorló késélezőkkel és üstfoltozókkal utazott, akik a kutyákat orvvadászat során használták az útjukba eső birtokokon. Eleinte a szegényebb társadalmi rétegek jószága volt, így bányászok használták patkány- és borzvadászatra, valamint egyéb kártevők irtására.

A fajta további különlegessége, hogy kölyökként még sötét színűek, és csak idővel világosodik ki a bundájuk.

7.) Lagotto romagnolo, a gombászok kedvence

A lagotto romagnolo, vagy más néven az olasz vízikutya igazán kellemes külsejű eb, hála göndör szőrzetének. Ám a kedves külső kincset érő munkakutyát takar: ezek a jószágok nemcsak remek vadászok, de a szarvasgombák felkutatásában is jeleskednek. Ebben rendkívül jó szimatuk játszik közre. Előszeretettel használták mocsaras vidékeken is.

A lagotto romagnolót nemcsak Olaszország legrégebbi fajtájának gondolják, de úgy vélik, ez az eb minden vízikutya őse. Sokan egészen az időszámításunk előtti időkhöz, az etruszkokhoz kötik. Neve is beszédes: a lagotto egyes források szerint kacsavadászt jelent, míg mások a tó kutyájaként értelmezik (lago olaszul tó), a romagnolo pedig a vidékre, Emilia-Romagnára utal.

8.) Kínai meztelen kutya, az utazó vadász

Következzék egy újabb csupasz, pontosabban jórészt csupasz jószág, mégpedig a kínai meztelen kutya, aki a kopasz fajták egyik legismertebbje.

Eredete vitatott. Egyesek szerint nem a régi mandarin családok kedvenceiből, hanem Afrikából származik. Mások úgy vélik, Mexikóban alakult ki a fajta, ősei között pedig a csivava és a már tárgyalt mexikói meztelen kutya szerepelhet. A legelterjedtebb feltételezés szerint Afrikából származhatnak, mai méretüket pedig a kínaiak alakították ki.

Több forrás számol be arról, hogy a fajta képviselői gyakran utaztak kínai hajókon, mégpedig a pestist terjesztő rágcsálók pusztítása céljából. Ezeknek az utaknak köszönhetően jutottak el a világ számos pontjára.

Gyógyító erőt is tulajdonítottak ezeknek az ebeknek. A reumás panaszok enyhítésére ágymelegítő gyanánt bújtatták őket a takaró alá, hogy a problémás végtagot melengessék. Emellett húsáért is tartották a fajtát. Nem olyan közismert, de a kínai meztelen kutyának létezik egy szőrös változata is.

9.) Nápolyi masztiff, a család impozáns védelmezője

A nápolyi masztiffok mellett nem lehet csak úgy elmenni: hatalmas, izmos külsejükkel és méltóságteljes megjelenésükkel magukra vonzzák a tekintetet.

Hatalmas termete miatt sokakból félelmet vált ki, ám a marcona külső esetében tényleg egy csupaszív, kedves négylábút rejt. Ez az óriás családjával végtelenül gyengéd, és szeretteit megóvja minden veszélytől.

A dél-olasz származású nápolyi masztiffok kiváló munkakutyák. A fajta közvetlen ősének a római molosszusokat tekintik. Az időszámításunk előtti IV. században Nagy Sándor híres óriás harci kutyáit keresztezték más, rövid szőrű kutyákkal, így hozták létre a molosszus néven ismert fajtát.

Ezeket a kutyákat a csatákban használtak, és idővel tovább keresztezték őket szintén nagytestű ebekkel, hogy egy még nagyobb és félelmetesebb fajtát hozzanak létre.

10.) Majompincs, a bozontos kis bohóc

A gigantikus masztiff után jöjjön egy aprócska, ám annál nagyobb forma, mégpedig a majompincs személyében!

A majompincs vagy affenpinscher bozontos szőrzetével, nyomott orrával és közel ülő szemeivel roppant kedves megjelenésű kutya. Ehhez társul bohókás, vidám karaktere. Mindezek miatt a fajta igen kedvelt családi kutya.