10 alig ismert érdekesség az öntudatos kis tacskókról: állítólag a németek beszélni és verset írni is megtanították néhányukat
2022. szeptember 3 - Képek: Getty Images Hungary
2022. szeptember 3 - Képek: Getty Images Hungary
A tacskókért sokan rajonganak, és nem véletlenül. Igazi egyéniségek, akik sokkal nagyobbnak hiszik magukat, mint amekkorák, és ez teszi őket olyan elbűvölővé. Ha te is szereted ezeket a hosszú testű, négy lábon járó öntudatokat, olvasd el a velük kapcsolatos tíz érdekességet cikkünkben!
A tacskók méretükhöz képest nagy egyéniséggel rendelkeznek, és nem engedik, hogy figyelmen kívül hagyják őket. Meglepően hangos ugatásukkal és lelkes, ragaszkodó személyiségükkel csak termetükben kicsik, de hatalmas egyéniségek. Muszáj is azoknak lenniük, hiszen régen igen veszélyes munkát végeztek. A következőkben bemutatunk tíz érdekességet, amiket lehet, hogy még nem hallottál ezekről az öntudatos kiskutyákról!
A tacskó, eredeti nevén dachshund, valójában németül borzkutyát jelent. A tacskók rövid lábai alacsonyan tartják őket a földön, hogy nyomon kövessék az illatokat, keskeny testük pedig lehetővé teszi számukra, hogy az üregekbe mászva borzokat keressenek. Kis méretük ellenére a tacskók bátrak és hevesek. Egykor különböző változatokban tenyésztették ki őket, hogy különféle zsákmányra vadászhassanak.
A tenyésztők három különböző méretű tacskót hoztak létre – standard, miniatűr és kaninchen. A standard tacskók 10-13 kg-ot nyomnak, és borzokra és vaddisznókra vadásztak. Marmagasságuk 35-47 cm. A miniatűrök legfeljebb 5 kg-osak és 30-37 cm magasak. A kaninchenek maximum 3 kg-osak, és 25-32 cm a marmagasságuk.
A tacskók szőrzete lehet rövid, szálkásszőrű vagy hosszúszőrű. Eredetileg minden tacskónak rövid szőrzete volt, és még mindig ez a változat a legnépszerűbb. A tenyésztők valószínűleg keresztezték a rövid szőrű tacskót más kutyafajtákkal, hogy előállítsák a két másik szőrtípust.
A tacskót néha wiener-dognak, azaz virslikutyának is nevezik, mert hosszú testük a hotdoghoz hasonlít. De hinnéd, hogy a hotdog eredeti neve a tacskókolbász volt? Az ételt azért nevezték el így, mert hasonlított a kutyafajtára. A név később hotdogra rövidült. Állítólag azért, mert a daschund szót nehéz volt helyesen leírni.
A tacskókat az I. világháború idején Németországgal hozták összefüggésbe, mert propagandacélokra használták őket, és II. Vilmos német császár köztudottan rajongott értük. Két rosszcsont kedvence, Wadl és Hexl egyszer a címlapokra került, miután látogatása során megtámadták Ferenc Ferdinánd főherceg nagyra becsült aranyfácánjait. A német összefüggés a fajta népszerűségének csökkenéséhez vezetett az Egyesült Államokban. Ennek a hatásnak az ellensúlyozására az AKC megpróbálta átnevezni a tacskót „borzkutyáknak”, német nevének fordításában vagy „liberty pups”-nak, azaz szabadság kölyköknek.
Ha az első világháború kemény volt a tacskókkal szemben, ami ezután következett, az egyszerűen furcsa volt. A náci tudósok azzal büszkélkedtek, hogy sikeresen megtanították a kutyákat beszélni, olvasni, betűzni, sőt telepatikusan kommunikálni. A németek azt hitték, hogy a kutyák majdnem olyan intelligensek, mint az emberek, ezért létrehoztak egy speciális programot Hundesprechschule Asra néven, hogy kihasználják ezt a lehetőséget. A programban bemutatott szokatlan bravúrok között szerepelt egy kutya, aki azt mondta, hogy „mein Führer”, egy másik pedig verset tudott írni.
Kurwenal egy tacskó volt, amely különböző számú ugatással tudott „beszélni” a különböző betűkre – olyan volt, mint egy kutyatávíró. Jan Bondeson Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities című könyve szerint a kutyának még saját életrajzírója is volt, aki részletezte a kölyökkutya mindennapi életét. Állítólag szerette a rózsaszín rózsákat, az illusztrált állattani könyveket és a vonzó nőket. Amikor megkérdezték tőle, akart-e valaha apa lenni, azt mondta: „Nem!” Sokakat lenyűgözött a kövér kiskutya bemutatója, de mások azt gyanították, hogy a gazdáitól kapja a jeleket.
Közvetlenül a halála előtt Kurwenal költőien ugatott: „Nem félek a haláltól; a kutyáknak van lelkük, és olyanok, mint az emberek lelke.” A tacskót gazdája házának kertjében temették el.
Az 1972-es müncheni olimpiai játékok hivatalos kabalája egy Waldi nevű színes tacskó volt. Ez volt az első alkalom, hogy az olimpián kabalafigura volt. Az olimpiai tisztviselők valójában tacskó alakban tervezték meg az akkori maratoni útvonalat.
A tacskóversenyek az 1970-es években indultak Ausztráliában, és azóta elterjedtek az egész világon. A Wienerschnitzel Weiner Nationals versenyt 1995 óta minden évben megrendezik Dél-Kaliforniában. Ez nem túl komoly sport, hiszen a tacskót sosem versenykutyának szánták. Egyes állatvédők aggodalmukat fejezték ki a furcsa sport iránt, de a versenyek szervezői biztosították őket, hogy itt nem a teljesítmény, hanem a szórakozás a lényeg, és minden esemény szakszerű felügyelet mellett kerül megrendezésre.
A tacskók általában 12-15 évig élnek – tovább, mint a legtöbb kutyafajta. A legidősebb élő kutya Guinness-rekordját birtokló 23 kutya közül kettő tacskó, egy pedig tacskó keverék. Egy Chanel nevű eb tartotta a rekordot 2009-ig, amikor 21 évesen elhunyt. Egy 20 éves Otto nevű tacskó-terrier keverék ezt követően 2010-ig tartotta. 2013-ban egy másik tacskó, Scolly, aki szintén 20 évet élt, birtokolta a címet.
Az első brit kutya, akit sikeresen klónoztak, egy Winnie nevű tacskó volt. Winnie gazdája részt vett egy versenyen, hogy megnyerje a kutyája klónozásának lehetőségét – ez az eljárás általában több mint 60 000 dollárba kerül. A tudósok bőrmintát vettek Winnie-től, és létrehozták a Mini-Winnie-t. Gazdája szerint Mini-Winnie pontosan úgy néz ki, mint felnőtt változata kiskutya korában. Mini-Winnie meglehetősen egészséges, és várhatóan hosszú életet fog élni.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek