Ezért kell Magyarországon évente oltani veszettség ellen

Vannak gazdák, akik nehezményezik, hogy míg más európai országokban több évre szól a veszettség elleni védőoltás, addig hazánkban kötelező évente beoltatni az ebeket. Ennek okáról dr. Balázs Bence állatorvos beszélt.

Hazánkban jelenleg a veszettség elleni védőoltás az egyetlen kötelezően beadandó vakcina a kutyák esetében, amit évente meg kell ismételni. A kiskutyának 4 hónapos koráig meg kell kapnia a vakcinát. Ennek azonban feltétele a transzponderrel, vagy közismertebb nevén mikrochippel való megjelölés, ami 2013 óta szintén előírás. (Ezek meglétéhez kötött a kisállatútlevél kiállítása is.)

A felelős állattartók számára nem kell magyarázni, miért van szükség minimum a veszettség elleni oltásra, továbbá a chipelésre. Ugyanakkor mégis vannak, akik az előbbi kapcsán sérelmezik, hogy míg egyes európai országokban elegendő pár évente megismételni az oltást, idehaza más a gyakorlat. A témában megjelenő cikkeink kommentjei alapján gyakran emögött anyagi érdekeket sejtenek.

A valóságban ennél azonban sokkal logikusabb, egészségvédelmi magyarázata van az ütemezésnek.

A határ nem akadály az állatoknak

Miként dr. Balázs Bence állatorvos a szeptember 7-i DOGZ Fesztivál és Konferencián tartott előadásában hangsúlyozta, Magyarország határos veszettséggel érintett országokkal. A legnagyobb problémát jelenleg Ukrajna jelenti, ahol az éppen zajló háború miatt nem tudják végrehajtani a megszokott veszettségmegelőző programot. Így fertőzött állat is átlépheti az országhatárt, ahogy a két ország között egyre nagyobb számban mozgó vadállomány is terjesztheti a betegséget.

A közelmúltban több esetet is jelentettek hazánkban, és nemcsak a vad-, de a társállatok is érintettek. Mi is beszámoltunk róla, hogy több veszett kutyát és macskát is azonosítottak idén, és egy esetben a fertőzött állat emberre is támadt. (Egészen pontosan januárban, Milotán történt az eset, miként arról Az Én Macskám társoldalunkon írtunk.)

A veszettség állat és ember esetében is halálos

A veszettség gyógyíthatatlan mind az állatok, mind az emberek esetében. Így ha a fertőzött személy nem kapott védőoltást, vagy a harapást követően nem kezdik meg idejében – a lappangási szakaszban, még a tünetek megjelenése előtt – az úgynevezett postexpozíciós oltási sort (amit fertőzés gyanúja esetén, orvosi mérlegelés után adhatnak), akkor szinte 100%, hogy az illető belehal a betegségbe. A történelem során elenyésző azoknak az eseteknek a száma, akik spontán felgyógyultak. Fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy a veszettség nem pusztán harapással, de fertőzött nyállal vagy vérrel való érintkezés útján is terjed!

Megelőző oltást csak azok a személyek kaphatnak, akik munkakörükből adódóan folyamatos veszélynek vannak kitéve. Például a barlangászok (a denevérek miatt), vagy az ebrendészeti telep dolgozói. Emiatt kiemelten fontos a védekezés a velünk élő állatok esetében, valamint az, hogy felismerd a potenciálisan fertőzött (vad)állatokat.

Csak a veszettség elleni oltás garantálja a fertőzésmentes státuszt

Mindezek ismeretében az, hogy Magyarországon nem találkozhatunk veszett állattal, nem helytálló. Nagyon káros az az álláspont, miszerint hazánkban nincs veszettség, így nem is kell beoltani ellene a kutyát. Ezzel a gazda az állatot, önmagát és a környezetükben élőket is veszélyezteti.

Továbbá, ahogy erre az állatorvos is kitért, ahhoz, hogy egy ország veszettségmentessé (vagy bármilyen egyéb fertőzéstől mentessé) váljon, majd az is maradjon, szükséges van a megfelelő számú átoltottságra.

Mik a tünetei a veszettségnek?

Mivel a fertőzés valamennyi emlőst fenyegeti, így fontos, hogy felismerd a tüneteket. A betegségnek két változata, az úgynevezett csendes, illetve a dühöngő. Utóbbi esetében jelentkeznek azok a tünetek, amik a veszettség kapcsán a köztudatban élnek; a vadság, a nyáladzás és a habzó száj. Ám a túl kedves, barátságos viselkedés is aggodalomra adhat okot, főként vadállatok, például rókák esetében. Ha egy példány túl szelíd, nem fél az embertől, sőt, keresi a társaságát, az már jelzésértékű.

Általánosságban az alábbi tünetek jelentkeznek veszettség esetén, folyamatosan romló állapot mellett:

• a megszokottól eltérő, agresszív vagy épp túl barátságos viselkedés;
• fogyasztásra alkalmatlan dolgok, például kövek rágása;
• izomrángások, illetve levegőbe kapkodó, harapó mozdulatok;
• lógó állkapocs;
• nyáladzás, szájhabzás;
• légzési elégtelenség;
• végtagbénulás;
• kóma.