Szeparációs szorongás kutyáknál: mitől alakulhat ki és hogyan lehet feloldani?

A szeparációs szorongás az egyik leggyakoribb mentális betegség a kutyáknál. Rettegnek az egyedülléttől, hiányolják a gazdájukat, a stressz pedig nagyon rossz dolgokat válthat ki belőlük.

A kutyák nem szeretik a magányt, rendkívül társasági lények, igénylik a gazda jelenlétét. Akármennyire is örülnénk neki, nem tudunk a nap 24 órájában velük lenni. Gyakori probléma, hogy kialakul náluk a szeparációs szorongás. Ilyenkor a stressztől összepiszkítják a lakást, szétrágják a bútorokat, cipőket, esetleg remegve ülnek vagy vonyítanak a szoba egyik sarkában, amíg meg nem érkezik szeretett gazdájuk. Ez nem neveletlenségre utal, ne szidjuk le őket érte. Azért csinálják, mert szoronganak. Sokszor már akkor mutatják ennek jeleit, amikor készülődünk elhagyni a lakást, házat. Az ilyen négylábúak annyira félnek, hogy a stressztől elfelejtik, szeretetük tárgya hazajön hozzájuk.

Mitől alakulhat ki?

Menhelyi kedvencek esetében gyakran előfordulhat, különösen akkor, ha korábban rosszul bántak velük, és ezért még inkább kötődnek új gazdájukhoz. Kölyökkutyáknál nagyon fontos a korai nevelés az egyedüllétre. Nem szabad minden nyüszítésükre babusgatással reagálni, mert akkor megszokják, ezáltal egy kis anyámasszony katonája válik belőlük. Mi pedig magabiztos, kiegyensúlyozott és egészséges négylábúakat szeretnénk. Ha elmegyünk otthonról, csak egy rövid búcsút intsünk nekik és viselkedjünk higgadtan. Ezzel nyomatékosítjuk bennük, hogy semmi különleges nem történik, vissza fogunk hozzájuk térni hamarosan. Amikor megérkezünk, ne legyünk túl izgatottak, csak simogassuk meg őket és köszönjünk nekik.

Egy régebbi elmélet szerint abban az esetben is előfordulhat szeparációs szorongás, amikor a falka szerepei nem tisztázottak és kedvencünk azt hiszi, ő a falkavezér. Meg akar védeni minket mindentől, de ha magára hagyjuk, akkor erre képtelen. Ezáltal stresszes lesz és mielőbb szabadulni akar a szituációból. Ebben az esetben fontos tisztázni a hierarchiát, kijelölni számára bizonyos helyeket a házban, ahova mehet és ahova nem. A falkaelméletet azonban egyre többen vetik el manapság.

Fontos, hogy megállapítsuk a probléma gyökerét és ahhoz mérten keressünk rá megoldást, ahogyan azt egy márciusi kutatás is kiemeli. Nem feltétlenül kell ráhúzni a szorongó jelzőt minden ebre, akinek nehéz az egyedüllét. A Lincoln Egyetem esszéjéből kiderül, hogy négy különböző faktor állhat a probléma hátterében. Noha a kiváltó ok a gazda távozása, a nemkívánatos viselkedés annak következtében jön létre, hogy bizonyos szempontok kombinálódnak. Ezek a lehetnek: a távozás, maga a kutya személyisége, temperamentuma, valamint kapcsolata a gazdával. A tényezők együtthatása határozza meg, kedvencünk hogyan fog reagálni az egyedüllétre. Mielőtt félre-diagnosztizálnánk, érdemes sorra venni az alábbi négy faktort:

• lehet, hogy fél valamitől, ami a házban van és menekülni próbál
• valamit szeretne megszerezni, ami kívül van
• kinti történésekre szeretne reagálni
• unatkozik

Ezeken kívül az egészségügyi problémákat is ki kell zárni, ilyenek például: az inkontinencia, húgyúti fertőzések, hormonzavar, húgykövek, cukorbetegség, vesebetegség vagy neurológiai betegségek.

Mi utalhat arra, hogy kedvenced szeparációs szorongásban szenved?

A leggyakoribb tünetek, ha a kutya:

• a lakásba piszkít, pedig szobatiszta,
• ugat, nyüszít vagy vonyít,
• megrongálja a bútorokat, berendezést,
• folyamatosan menekülni próbál,
• fel-alá járkál.

Hogyan küzdjük le?

Amennyiben már megbizonyosodtunk arról, hogy kutyánk szeparációs szorongásban szenved, akkor először is érdemes fokozatosan hozzászoktatni az egyedülléthez. Eleinte csak néhány percre, később csak egy órára, majd órákra hagyjuk magára. Amikor elmegyünk, hagyjunk ott számára egy fejlesztőjátékot, amiben finom falatokat helyezünk el. Addig is eltereljük a figyelmét valamivel, ami pozitív visszacsatolást ad neki és még az agyát is dolgoztatja közben. Ezt a módszert tartogassuk ezekre a különleges alkalmakra, így a csodás jutalom csak akkor jár, ha egyedül van otthon.

Ha kedvencünk már akkor a stressz jeleit mutatja, amikor csak készülődünk, például sminkelünk, felvesszük a cipőnket, megfogjuk a kulcsunkat, akkor érdemes ezt is többször próbálgatni. Úgy teszünk, mintha készülődnénk, de nem megyünk el, csak leülünk a kanapéra. Így megtanulja, hogy nem minden ezekhez hasonló tevékenység jelenti azt, hogy magára hagyjuk, és nem fog rögtön aggódni.

A következő lépés, hogy adjuk ki neki a Marad! vezényszót, és menjünk ki a szobából. Ezt is érdemes többször gyakorolni, egyre hosszabb ideig. Amikor már remekül haladunk, vegyük fel előtte a kabátot, mintha elmennénk. Ezt is csak imitáljuk, ne hagyjuk teljesen egyedül. Először csak egy másik szobába, majd ki a bejárati ajtón, így fokozatosan hozzászokhat. Fontos, hogy csak néhány másodpercig maradjon egyedül a tréning elején, ezzel nem váltunk ki belőle nagy mennyiségű stresszt, majd apró lépésekben haladjunk előre. Távozáskor mi magunk is legyünk nyugodtak, mert aggodalmunkat átragaszthatjuk kedvencünkre.
A lényeg a következetesség, türelem, és idővel majd ő is belátja, hogy gazdája mindig vissza fog térni hozzá.

(Képek: Getty Images Hungary)