Pete, a spániel, aki elájul, ha túl izgatott: vajon milyen betegség állhat a tünetek mögött

Pete egy imádnivaló spániel, aki mióta csak megtanult járni, megmerevedik és elájul, ha túl izgatott lesz. A számtalan orvosi vizsgálat ellenére különleges kondíciójának oka rejtély maradt.

A család elnevezte Pete állapotát a Tennessee ájulós kecskék után ájulós kecske szindrómának. A kecskék esetében ezt az állapotot az örökletes, veleszületett izombetegség, a Thomsen-kór (Myotonia Congenita) okozza.

A séták alatt a család mindig készenlétben áll

Pete örökbefogadói, a Clayton család az angliai Sheffield városában él. A kutyus azután került hozzájuk, miután az előző családja sajnos már nem tudott megfelelően gondoskodni róla. Szerencsére Emma, férje és kisfiuk azonnal szerelembe estek a nem mindennapi blökivel és hamarosan nemcsak a család rajongott Pete-ért, hanem több tízezer ember is az Instagramon.

A rajongók természetesen a cuki kutyusért aggódtak is, de Claytonék biztosítottak mindenkit arról, hogy Pete megkapja az extra odafigyelést, amire szüksége van. Különös érdekesség, hogy amikor Pete megmerevedik és elájul, nem veszíti el a tudatát. Ez naponta körülbelül 2-3 alkalommal történik meg, rendszerint a séták alatt, amikor sokkal több inger és izgalom éri az ebet. Sőt, már azt is megfigyelték, hogy az ájulást kiváltó tényezők általában a madarak, az eső, más kutyák, a magasságok és a fűig való eljutás izgalma. Micsoda boldog kutyus!

Imádjuk látni, hogyan működik az ebek agya és mi okoz számukra különös izgalmat. Bár felfedezhetünk a listában olyan elemeket, amelyek valószínűleg minden kutyust izgalommal töltenek el, mint például a madarak vagy más négylábúak, de hogy Pete különösen rajong a betontól a fűig való sétáért, attól teljesen elolvadunk.

Mi lehet a diagnózis?

Szerencsére a rengeteg orvosi vizsgálat szerint Pete valószínűleg nem érez fájdalmat, de a család ettől még mindent megtesz annak érdekében, hogy kiderítsék, mi lehet az okozója ennek a neurológiai rendellenességnek.

Claytonék az első időszakban a Thomsen-kórra gyanakodtak, ami azért is logikus lett volna, mert ezt a rendellenességet már az emberek esetében is meg lehet figyelni egészen csecsemőkortól. Pete pedig mióta csak lábra állt, időnként elájul. És az is a Thomsen-kór mellett szólt, hogy leggyakrabban a lábakon, valamint a szemhéjon jelentkezik.

Ám az egyik konzultációján Pete állatorvosa arra az elgondolásra jutott, hogy elképzelhető, hogy epizodikus hipertóniás ájulással állnak szemben. Ennek a pontos diagnosztizálására speciális vizsgálatra lett volna szükség, amelyet Németországban tudtak volna elvégezni.

Ez az állapot különösen gyakori lehet a spánieleknél (valamint a bichon frisé, boxer, border terrier, Jack Russel terrier, norwich terrier, skót terrier, ír lágyszőrű búzaszínű terrier és yorkshire terrier fajtáknál) és Pete-nél megtalálható az összes jellemző tünet is. Az epizodikus hipertóniás ájulásnál, más néven a hiperkinézisnél olyan genetikai mutációkat azonosítottak, amely megtalálható a Göndör szőr és száraz szem szindrómánál is, ami szintén a spánielek egyik jellegzetes betegsége.

A szomorú valóság

Sajnos mielőtt a család erőfeszítései eredményt értek volna el, Pete tavaly eltávozott az örök vadászmezőkre, ahol bízunk benne, hogy talán már ájulás nélkül kergetheti a madarakat, élvezi az esőt és sétál a betonról a fűbe.

Az Instagramon található utolsó poszt szerint Pete még a légzési nehézségek ellenére is a legvégső pillanatig boldog, szerető és eleven kutyus maradt.