A kutyák parodontális szájbetegsége: minden, amit tudni kell róla

A kutyák szájbetegségei kapcsán első gondolatunk a szuvas fogak vagy a gyulladt íny lehetnek, hiszen ezek az emberek esetében is gyakori problémák. Azonban kutyád fogászati panaszai némiképp eltérőek.

A kutyák ritkán szenvednek szuvas fogaktól, ehelyett inkább a parodontális (fogágy) betegségekre kell figyelnünk. Tulajdonképpen ez nemcsak a kutyáknál, hanem sok háziállatnál széles körben elterjedt probléma. A parodontális szájbetegség súlyos következményekkel járhat kutyánk általános egészségére és életminőségére nézve. Fontos tudnunk, hogyan ismerhetjük fel ezen betegség jeleit, és mit tehetünk azért, hogy kutyánk fogai csúcsformában maradjanak.

Mit jelent a parodontális betegség a kutyáknál?

A parodontális betegség a kutya fogait körülvevő szövetek gyulladása és fertőzése. Ezek a szövetek, amelyeket parodontiumnak nevezünk, magukban foglalják az ínyt és az állkapocscsontok felső és alsó részét, amelyek a fogak foglalatát tartalmazzák. A betegség legkorábbi stádiuma az ínygyulladás. Idővel mélyebbre hatol a szövetekbe, míg végül a csontot is eléri. Ha a betegség előrehaladott, akkor a fog sajnos teljesen elveszíti a fogsorhoz és az ínyhez való rögzülését, ami végül a fog meglazulását vagy kihullását eredményezi.

A parodontális betegség hihetetlenül gyakori a kutyáknál. A kétévesnél idősebb kutyák akár 90 százalékánál is előfordul.

Mi okozza ezt a betegséget a kutyáknál?

A kutyák szájbetegségének oka a lepedék a fogak felszínén. Az ínyvonal felett és alatt egyaránt található nyálkaréteg, amelyet a szájban élő baktériumok termelnek. Bár a lepedék a fő bűnös, sajnos nem látható. Az egyes kutyák fogain a barna felrakódás valójában fogkő, amely akkor képződik, amikor a nyálban lévő kalciumsók lerakódnak a lepedék tetején. Amellett, hogy csúnya, a fogkő durva textúrájú és létrejötte fokozza a további lepedékképződést. Amikor pedig a kutya természetes gyulladásos reakciója a lepedékre reagál, akkor kezdődnek a problémák.

Lényegében ugyanígy működik a lepedék, a fogkő és a parodontális betegség az embereknél is, bár az egyes fajoknál a konkrét baktériumok eltérőek lehetnek. Számos olyan tényező is van, amely módosíthatja vagy befolyásolhatja kedvenceink fogágybetegségét.

A kor előrehaladtával nő az előfordulás gyakorisága, a kis testű fajták pedig jellemzően gyakrabban érintettek, köztük a tacskók, a törpe schnauzerek és a yorkshire terrierek.

Mit tudhatunk erről a betegségről a kutyák esetében?

Sajnos általában mire a gazdik észreveszik ezt a problémát kedvencükön, addigra az állapot már előrehaladott lehet. Kevés olyan korai jel van, amelyet a kutya szájába pillantva észrevehetünk. Ezért olyan fontos a megelőzés és a rendszeres állatorvosi ellenőrzések. Van azonban néhány fizikai jel, amelyre érdemes odafigyelni, valamint olyan viselkedésformák, amelyek a szájüregi panaszokat jelzik.

Az alábbi jelek arra utalnak, hogy kutyánk parodontális betegségben szenved:

• az íny kipirosodása és/vagy vérzése;
• a fogak szabaddá vált gyökerei;
• meglazult fogak;
• hiányzó fogak;
• csökkent étvágy vagy fogyás;
• az érdeklődés hiánya: a kutya nem hajlandó a kemény ételek megrágására vagy a kemény játékokkal való játékra;
• rossz lehelet;
• a száj egyik oldalán való rágás preferálása;
• túlzott nyáladzás.

Mi a betegség következménye?

A parodontális betegség fogak elvesztéséhez vezethet, és emiatt problémák adódhatnak a rágással és az evéssel, ami hatással lehet a táplálkozásra. Emellett az állapot meglehetősen fájdalmas is az állat számára. Ezenfelül fennáll a test más részeinek, különösen a szívnek, a májnak és a veséknek a károsodási lehetősége. A kutatások kimutatták, hogy a betegség jelentősen káros hatással lehet a kutya egészségére szisztémás vagy egész testre kiterjedő következmények miatt, beleértve a betegségek és az elhalálozás lehetséges kockázatát. Ezek a további problémák akkor következnek be, amikor a foggyökereket körülvevő baktériumok a véráramba kerülnek.

Hogyan kezelik a kialakult betegséget?

A súlyos betegség gyakran szükségessé teszi a kutya fogainak kihúzását. A probléma mérsékelt állapotában a fogorvos fontolóra veheti a parodontológiai kezeléseket, például a fogak helyén lévő zsebek mélységének csökkentését, a fogak rögzülésének helyreállítása érdekében. Például kitisztíthatja a parodontális zseb belső rétegét, hogy eltávolítsa az irritált és gyulladt szöveteket. A betegség korai jeleire a rutinszerű fogászati kezelések jelentik a megoldást. Ez a fogkő eltávolítását és a fogak polírozását jelenti, mind az ínyvonal felett, mind alatta. Az állatorvos ezt általában altatásban végzi.

A legtöbb kutyának évente állatorvosi ellenőrzésre van szüksége, ahol felmérik, szükség van-e a fogkő eltávolítására. A kis testű kutyáknál, vagy bizonyos fajtáknál, amelyeknél nagyobb a parodontális betegségek kockázata, előnyös az évi kétszeri ellenőrzés. Bár az altatásnak mindig van kockázata, a professzionális fogtisztítás fontos a betegség előrehaladásának késleltetésében és más betegségek korai felismerésében, mielőtt azok kellemetlenséget okoznának. Mindig mérlegelni kell a kockázatot az előnyökkel szemben.

Hogyan előzhetjük meg a kutyák szájbetegségét?

Bár a lepedék egy része természetes módon, a kutya nyelvmozgása és rágási szokásai révén leoldódik a fogairól, ez egyszerűen nem elég ahhoz, hogy változást érjünk el. Minden esetben házi fogápolásra is szüksége van kedvencünknek. Ideális esetben mindennap vagy minden második nap meg kell mosnunk négylábú barátunk fogait. Használjunk kutyafogkrémet, és válasszunk megfelelő fogkefét vagy ujjkefét a kutya szájméretének megfelelően.

Ha bármilyen okból nem lehetséges a fogmosás, akkor használhatunk alternatívákat, mint a vízadalékok, a rágótabletták vagy a fogtörlő kendők. Ha a fogmosást vagy a kutyafogászati termékeket rendszeres állatorvosi ellenőrzéssel és professzionális fogtisztítással párosítjuk, nemcsak ebünk fogai lesznek egészségesek, hanem általános életminősége is javulni fog, és ez a rutin az élethosszát is megnövelheti.