Öncsonkítás kutyáknál: ezért rágja, nyalja, harapja magát sebesre az eb

Az ebek szó szerint önmarcangoló viselkedésének mentális és fizikai háttere is lehet. Mindegyiket fontos felderíteni, hogy kedvenced egészséges lehessen.

Sajnos nem csak emberek folyamodnak az önkárosítás számos formájához, ha olyan lelki traumákkal küzdenek, melyeket képtelenek más módon feldolgozni. A kutyáknál is megjelenhet ez a veszélyes viselkedésmód. Náluk ráadásul meg is nehezíti a diagnózis felállítását az, hogy még csak beszélni sem tudnak a gondolataikról, érzéseikről.

Jól mutatja a jelenség lelki hátterét Luke, a dobermann története. A kutya rendszeresen, őrjöngve rágta saját lábát a hónalja környékén, ezért gazdája elvitte őt egy teljes körű kivizsgálásra. Kiderült, hogy a vérképe tökéletes, nem allergiás semmire, illetve fájdalom sem okozhatta a hirtelen támadásrohamokat. Miután a gazdi részletesen beszámolt Luke életviteléről, az orvosnak gyanússá vált, hogy a kutyanapköziben egyáltalán nem jelentkezett nála ez a furcsa viselkedésmód.

Végre kiderült, hogy az eb szeparációs szorongással küszködött, és gyűlölte az egyedüllétet. A megoldás végül több játék, illetve engedelmességi gyakorlat bevezetése volt Luke napirendjébe, emellett pedig egy ideig szorongásoldó gyógyszert kellett szednie. Az öncsonkító magatartás teljesen megszűnt, a boldogtalan dobermannból pedig kiegyensúlyozott kutya lett.

Hogyan és miért menekülnek önkárosító viselkedésbe az ebek?

Az öncsonkításnak számos fajtája létezik. A Luke-ot érintő lábrágáson kívül az alábbi formák a leggyakoribbak:

Farokrágás

Obszesszív-kompulzív zavaros, más néven kényszerbeteg kutyáknál figyelhető meg ez a szokás. Azért is veszélyes, mert ha az eb véletlenül teljesen, vagy súlyosan, részlegesen leharapja farkát, akár el is vérezhet.

A végtagok kényszeres nyalogatása

A hazai orvosi körökben is gyakorta lick granulomaként emlegetett kóros bőrelváltozás a folytonos nyalogatásnak köszönhetően jön létre. Az érintett bőrfelszínről kihullik a szőr, nedvedző, fényes, hámvesztett terület alakul ki, melyen gyakoriak a másodlagos fertőzések és a fekélyesedés.

Emlőharapdálás

Önnyugtatás, vagy valamilyen kellemetlen elváltozás kompenzálása céljából egyes kutyák néha saját mellbimbóikat veszik célba. Addig nyalogatják, szívogatják őket, míg ki nem sebesednek, vagy akár be nem gyulladnak.

A kényszerbetegségen és a szorongáson kívül természetesen egyszerű fizikai panaszok is késztethetik szegény négylábút az önkárosításra. Ezek az alábbiak:

Allergia

Az ételérzékenység, a vegyszerek, kozmetikai termékek, vagy a belégzéses úton támadó allergének miatt kialakulhatnak kellemetlen, viszkető területek a bőrön. Hogy az irritációt enyhítse, az eb gyakran nyalogatja, rágcsálja, vakarja magát.

Külső élősködők

Az állandó csipkedés, motoszkálás is igen kínkeserves élmény az állatnak, de ha még allergiás is a vérszívók nyálára és egyéb testnedveire, akár egy csípés is kiválthat nála heveny bőrreakciót.

Korábbi fájdalmas sérülés

Egy törés, zúzódás, ficam, ízületi gyulladás, vagy más komoly trauma során az eb rászokhat az adott végtag állandó harapdálására. A viselkedésminta annyira berögzülhet, hogy kényszeressé válik, és akkor sem szűnik meg, ha az azt eredetileg kiváltó rendellenesség már rég helyrejött.

Mire van szükség a gyógyuláshoz?

Megoldást a kutya teljes kivizsgálása hozhat. Amennyiben az orvossal kizártátok a fizikai indikátorokat, érdemes –  akár külső segítség igénybevételével  – kedvenced lelkével is foglalkozni. Addig pedig figyelj oda a kisebesedett, irritált bőrfelületek megfelelő ápolására!

(Képek: Getty Images Hungary)