Ezek a memóriavesztés jelei a kutyáknál

Egy öreg kutya még nem vén kutya, de sajnos lehet, hogy több nehézséggel kell együtt élnie. Emiatt pedig a gazdi elé is újabb kihívások kerülnek, ahogyan próbálja navigálni kedvence változó állapotát. Az egyik ilyen időskori probléma a memóriavesztés és a demencia (vagy a CCD). Ezekhez kapcsolódóan számos érdekes tanulmány készül, és évről évre egyre többet tudunk meg róluk. 

Az agy egy kifejezetten érdekes konstrukció, legyen emberi vagy állati. Közel hihetetlen, hogy mikre képes. Egyszerre izgalmas és ijesztő, hogy mennyire aprólékos és összetett, illetve hogy bizonyos elváltozások mit okozhatnak. A memóriavesztés és a demencia kialakulása is ilyen kettős érzelmeket kiváltó téma. Egyfelől többet szeretne róla megtudni az ember, másrészt viszont szorongást vált ki már maga a gondolat is, hogy nagy valószínűséggel ránk is ez a sors vár. Sőt, amibe még rosszabb belegondolni, az az, hogy kedvencünk oly rövidnek tűnő életét sem kerüli el. Számos kutyagazdi tapasztalja, hogy milyen sok változáson megy keresztül idősödő kedvencük, viszont sokszor addig nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget, amíg valamilyen kellemetlenség nem származik belőle. Pedig ha hamar kiderül, hogy szeretett kutyánk demenciával küzd, akkor akár még le is lassíthatjuk a folyamatot.

Honnan tudni, hogy kedvencünk memóriavesztés áldozata?

A memóriavesztés egy olyan dolog, ami előbb vagy utóbb minden szépkorú ebet elér, hiszen sajnos hozzátartozik az öregedéshez. De nem mindegy, hogy mikor és milyen mértékben történik a kognitív képességeinek romlása. A kutyáknál is van demencia, az úgynevezett CCD, aminek tüneteire érdemes odafigyelni. Általában árulkodó jel lehet a viselkedésváltozás, a tompaság, a lassabb mozgás. Igaz, hogy ezeknek több oka is lehet, és hogy ki kell zárni más betegségeket, amik ugyanezekkel a tünetekkel járhatnak. De egy idő után sajnos egyre valószínűbb, hogy a jelentkező furcsaságok okozója a memóriavesztés.

Lassú mozgás és demencia

Az embereknél a séta sebessége erősen kötődik a kognitív képességek romlásához. Mi azt feltételeztük, hogy ez a kutyáknál is igaz lehet

– mondják a North Carolina State University kutatói.

Hipotézisüket 46 felnőtt és 49 szenior kutyán tesztelték. Elsősorban a járási sebességüket mérték. A szenior kutyáknál ezenkívül még elvégeztek néhány kognitív képességet mérő feladatot, illetve megkérték a gazdáikat, hogy töltsék ki az úgynevezett CADES kérdőívet (Canine Dementia Scale, vagyis Kutya Demencia Skála). Minél magasabb CADES-pontja van az ebnek, sajnos annál komolyabb kognitív romlás áll fenn nála.

A CADES-pontszámok alapján csoportosították az ebeket, utána először pórázon, majd póráz nélkül jutalomfalatért kellett végigmenniük egy 5 méteres távon. Felmerül a kérdés, hogy mennyire különböztették meg az ebeket testméretük szerint. Ezzel kapcsolatban Natasha Olby, az egyik részt vevő kutató a következőket mondta:

Azt találtuk, hogy pórázon a méret (a kutya mérete) korrelál a járási sebességgel, de póráz nélkül nem változtat rajta. A póráz nélkül történő járásisebesség-mérés segít nekünk abban, hogy lássuk mind a fizikai képesség, mind az ételhez kapcsolódó motiváció hatását.

A szenioroknál még a mérettel járó sebességkülönbség sem volt megfigyelhető. Azok az ebek, akik a várható életkoruk utolsó 25 százalékában voltak, általában mérettől és helyzettől (pórázon vagy póráz nélkül) függetlenül lassabban mozogtak. A kutatók kiemelték, hogy nem volt a vizsgált egyedek között olyan, akinek súlyos ízületi problémája lett volna. Olby a következőkkel magyarázta  a megfigyelhető kapcsolatot:

Ha megfigyeljük a funkcionális öregedést, két fontos prediktora a morbiditásnak a mobilitás és a kogníció. A mobilitás függ az érzékszervi inputtól, a központi feldolgozástól és a motoros outputtól – más szóval az idegrendszertől –, a mobilitás és a kogníció szorosan összekapcsolódik. Ha kevesebb a mobilitásod, az idegrendszeredhez jutó input mennyisége csökken. Emiatt nem meglepő, hogy a járási sebesség és a demencia összekapcsolódik.

Az évek és a demencia

Egy másik tanulmány kicsit más perspektívából közelítette meg a kérdést. Ők azt nézték, hogy milyen kockázati tényezők járulnak hozzá a demencia kialakulásához az ebeknél. Azt találták, hogy (főleg 10 éves kor felett, amikorra a legtöbb kutya már időskorba lépett) minden évvel nő a CCD kialakulásának esélye. A kutatásvezető, Sarah Yarborough szavaival élve:

Amikor két kutyának ugyanaz az ivartalanítási státusza, ugyanolyan az egészsége, ugyanolyan fajtája és ugyanakkora az aktivitási szintje, a CCD kockázata 52 százalékkal magasabb lesz annál a kutyánál, aki egy évvel idősebb.

Emellett korrelációt véltek felfedezni a kutyák aktivitása és a CCD kialakulása között. Tehát a a 15 ezres mintán (tehát 15 ezer kutya adatainak megvizsgálására volt lehetőségük egy úgynevezett „Dog Aging Project” miatt) a kevésbé aktív kutyák 6,5-ször valószínűbb, hogy CCD-től szenvednek. Kiemelik, hogy ez nem kauzalitás, tehát nem tudni az adatok alapján, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, tehát az inaktív életmód vagy a CCD. Hozzáteszik, hogy 15 éves kor felett a legtöbb kutyánál megjelenik a demencia egy vagy több tünete. Lehet, hogy nem azok, amiket rögtön észrevesz az ember, de attól még azoknál a kutyáknál, akikkel találkoztak, mindig volt valami apró jel.

Kifejezetten szomorú lehet, amikor kedvencünkön azt látjuk, hogy zavarodott, akár már saját gazdáit sem ismeri fel. A tudomány jelenlegi állása szerint sajnos nem lehet megállítani vagy visszafordítani a folyamatot. Viszont a memóriavesztés ellenére az utolsó években is boldog életet élhet szeretett négylábúnk, és ebben mi, a gazdik nagyban segíthetjük őt.