Ne csak ezért ivartalanítsd kutyádat! Márton Attila különvélemény

A kutyatartás elválaszthatatlan velejárója, hogy számos vitatéma veszi körül. Nincs ezzel semmi gond, a világ legtermészetesebb dolga. Változik az életvitelünk, a felfogásunk, a mindezt alátámasztó tudományos érvek, és változunk mi magunk is.

Viszont vannak örökzöld témák, amelyek megosztók. Olyannyira, hogy a két táborra oszló társadalom tagjait nagyon nehéz egyik csapatból átterelni a másikba. Ilyen klasszikus téma például az ivartalanítás. Persze az érvek és ellenérvek mindig változnak.

Gyermekáldás és nemi identitás

Az ivartalanítás ellentáborának egyik legősibb indoka a még mindig fellelhető „minden kutyának legalább egyszer szülnie kell” felfogás. Emellett pedig évtizedek óta nem volt képes kikopni a „miért, te szeretnéd, ha a tiedet lenyisszantanák?” rigmus sem.

Ahogy a kutyatartásról alkotott felfogásunk változott, úgy kerültek képbe az új indokok. Az egyik ilyen a kutyák által átélt anyai öröm, amelytől nem kéne őket megfosztani. És mostanában hallottam már olyat is, ahol a fő ellenérv az volt, hogy a műtéti beavatkozással a kutya nemi identitása is odalesz. A tudomány ennél azért jóval szofisztikáltabb, de viták itt is vannak. Melyik életszakaszban célszerű elvégezni és mikor tilos? Milyen kihatásai vannak a szervezetre pro és kontra?

Az olyan országokban, ahol a felesleges kóbor kutya populáció nem jelent problémát, furcsán néznek azon területekre, ahol az ivartalanításért kampányolnak az állatvédők. Hiszen a nem kívánt szaporulat visszaszorításában ez az egyik legjelentősebb eszköz. És van még egy dolog, amellyel az ivartalanítás hasznosságát egyre gyakrabban ki szokták emelni: a kutya viselkedése pozitív irányba változik.

Az ivartalanítás mint viselkedésterápia

A beavatkozás elég radikális hormonális változásokat okoz a szervezetben. Ennek velejárója, hogy olykor rendkívül erőteljes viselkedésű kanok például lenyugszanak, visszavesznek kicsit vagy akár nagyon. A viselkedésproblémákkal pedig fontos foglalkozni, hiszen számos állatjólléti probléma okozói és egyre elterjedtebbek. Sokan állnak neki kutyát tartani úgy, hogy magához a fajhoz vagy az adott fajtához nem értenek. Ráadásul a kutyák nagy része most már családtag. Ez a funkciója, ennek kell megfelelnie, ami nagyon sokszor komoly kihívás bármelyik kutyának.

Nagyon sokszor hallani az ivartalanítást mint jótanácsot kontrollálhatatlan kutya kezelésére. Illetve láttam már olyat is, amikor valaki értetlenül vakarta a fejét, hogy a javasolt műtétet követően kedvence nem produkálta az elvárt viselkedésváltozást. Pedig neki azt mondták, hogy ebben bízhat. Azt azért remélem, hogy senki nem fog odáig eljutni, hogy visszakéri az ivartalanítás díját, mondván, valami nem sikerült, mert a kutyája ugyanolyan neveletlen és kontrollálhatatlan, mint korábban. De néha az az érzésem, hogy ettől a jelenségtől nem vagyunk túl messze.

A viselkedésproblémák mögött számos ok húzódik meg. Nem kiválható ennyivel. A kutyával foglalkozni kell, és az elmaradt vagy nem megfelelő minőségű szocializációt és nevelést nem fogja kiváltani egy műtéti beavatkozás, akármennyire szeretnék is, mivel így mennyire egyszerűbb lenne az élet. A kutyánkkal való foglalkozást nem lehet megspórolni, ha egy jólnevelt, alkalmazkodó ebet szeretnénk magunk mellett tudni.