A kutyák 6 leggyakoribb genetikai betegsége: ezek a fajták a legveszélyeztetettebbek

Egyes egészségügyi problémák jellemzőbbek bizonyos kutyafajtáknál. Az alábbi hat a legtipikusabb genetikai eredetű panasz.

A PetMD állategészségügyi oldal gyűjtötte össze, mi a kutyák leggyakoribb örökletes betegsége adott fajták szerint.

1. Csípőízületi diszplázia

A csípő ízületének helytelen illeszkedése a porc degenerációjához, ízületi gyulladáshoz, valamint erős fájdalmakhoz vezet.

Tünetei az alábbiak lehetnek:

• nehezen fekszik le és/vagy áll fel a kutya;
• nem vagy csak nehézkesen tud lépcsőzni;
• nem képes felugrani a bútorokra, illetve beszállni az autóba;
• a futás, majd a járás is problémássá válik.

A csípődiszplázia kezelésének része a fájdalomcsillapítás, a fizioterápia, illetve egyéb terápiás lehetőségek, például lézer vagy az őssejtterápia igénybevétele. A helyzet súlyosságától függően az állatorvos műtétet is javasolhat.

Megelőzésként nagyon fontos, hogy a gazda kordában tartsa kedvence súlyát, hiszen a súlyfelesleg növeli az ízületi problémák kockázatát. Csípődiszpláziával gyakrabban érintett kutyák a németjuhászok, a rottweilerek, a német dogok, a bernáthegyik, a nápolyi masztiffok és a retrieverek.

2. Húgykövesség

A húgykövek kialakulásában is nagy szerepet játszik az arra való hajlam, amire ráerősíthet a nem megfelelő táplálás. A betegség jelei a nehézkessé váló vizeletürítés, a gyakoribb vizelés, valamint a véres vizelet. A kövek eltávolítása többnyire sebészeti úton történik, de van, hogy citoszkópot és lézert alkalmaznak, hogy az így apróra tört kövek maguktól távozni tudjanak. A dalmata, az újfundlandi, a bichon frisé és a törpe schnauzer kifejezetten veszélyeztetett fajták.

3. Epilepszia

A görcsös rohamokkal is riogató epilepszia megjelenésében is nagy szerepe van a genetikának. A rohamokat nyáladzás, végtagmerevség, hangos ugatás, nyugtalanság, vizelet és széklet inkontinencia kísérheti.

Az eddigi kutatások szerint a német és a belga juhászkutyák, a beagle-ök, a tacskók, a keeshondok, a golden retrieverek és a labradorok esetében is gyakran öröklődik ez a probléma. Jó hír, hogy gyógyszerekkel már nagyon jól kordában tartható a betegség.

4. Szívbetegségek

Számos kutyafajta esetében ismertek öröklött szívproblémák. A Cavalier King Charles spánielek és a tacskók ki vannak téve a szívbillentyű-betegség kockázatának, amely állapot következtében a szív kamráiban nyomás alakul ki, ami végül a szívelégtelenség olyan jeleihez vezet, mint a köhögés, gyengeség, étvágytalanság, haspuffadás, légzési nehézség és összeomlás.

Ezenkívül az olyan fajták, mint a dobermann, a német dog és a boxer genetikai hajlamot mutatnak az úgynevezett dilatatív kardiomiopátiára, azaz a kitágulásos szívizom-elfajulásra. Az ebben szenvedő kutyáknak rendellenes szívizomzata van, ami gyengült és kitágult szívhez vezet.

A boxereknél öröklődik az úgynevezett aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia (ARVC) kockázata is. Az ARVC, ahogy a neve is mutatja, szintén a szívizom betegsége. Az ebben szenvedő boxereknél és bulldogoknál a normális szívizomsejtek helyébe kórosak lépnek, ami szívritmuszavarhoz vezet. Az állapotra általános gyengeség, valamint ájulások figyelmeztethetnek, és következménye sajnos a hirtelen szívmegállás is lehet. A szívbetegségeket gyógyszerrel kezelik, esetenként műtétre is sor kerülhet.

5. Degeneratív myelopathia

A degeneratív myelopathia (DM) a kutyák progresszív, gerincvelőt érintő betegsége, ami főleg idősebb ebekre jellemző. Egy lassan előrehaladó neurológiai állapot, amelyet az idegrostok és a gerincvelőn belüli myelinhüvelyük károsodása okoz. Az idegi jelátvitel meghibásodása a középső és alsó gerincvelőben a hátsó lábak olyan tüneteit eredményezi, mint a gyengeség, az instabil járás, a hátsó lábak vonszolása, állásképtelenség, végül pedig bénulás. A tünetek általában csak középkorú vagy idősebb – 5 év feletti – korban jelentkeznek. A betegség nem gyógyítható, de kerekeskocsival könnyebbé tehetők az állat mindennapjai.

A németjuhászok mellett az amerikai vízispánieleknél, a berni pásztoroknál, a boxereknél, a corgiknál, a Chesapeake Bay retrievereknél, a kerry blue terriereknél és a mopszoknál jelenik meg gyakrabban.

6. Brachycephal szindróma

A brachycephal vagy a köznyelvben elterjedtebb kifejezéssel élve nyomott orrú kutyák genetikájuk miatt számos légúti panasszal küzdenek. A megnyúlt lágy szájpad, a beszűkült orrlyukak, a deformálódott gége, továbbá a beszűkült légcső állnak ezek hátterében. A horkolás, az állandó szörcsögés tipikus jelzései ezen gondoknak. A hőleadásuk is rosszabb, így gyorsabban túlmelegszenek, mint más kutyák. A bőr és a szemproblémák is jellemzőek esetükben. Az angol és a francia bulldogok, a Cavalier King Charles spániel, a mopsz, a si-cu, a pekingi palotakutya és a boston terrier is a rizikócsoportba tartozik, hiszen mind brachycephal vagy olyan jellegű ebek.

Esetükben kiemelten fontos a szoros állatorvosi kontroll, hiszen ezek nemcsak az életminőségüket rontják, de gyakran életveszélyes állapotig fajulnak.