Egy állatorvos őszinte véleménye a kutyák ivartalanításáról: saját tacskóján tanulta meg a leckét

Az ivartalanítás nem csupán azért fontos, hogy megelőzd a nem kívánt szaporulatot. Számos egészségügyi előnnyel is jár. Bujáky Miklós állatorvost saját tacskója tanította meg arra, hogy a műtétet miért nem szabad halogatni.

Bujáky Miklós állatorvos nemrég jelentette meg második könyvét, amelyben színes történeteit osztja meg olvasóival. Az érdekes és egyben rendkívül tanulságos esetek betekintést nyújtanak egy állatorvos mindennapjaiba.

A következő részletből megtudhatod, miért is rendkívül fontos a korai ivartalanítás:

Zara

„A nagy területet érintő sebészeti beavatkozás ellenére gyorsan haladtam. Ez is szempont volt Zara, a nyolcéves, ötvenkilós cane corso szuka kutya operálása közben, hiszen csak annyi ideig akartam altatni, ameddig feltétlenül szükséges. Tudtam ugyanis, hogy a hosszúra nyúlt műtét meg fogja viselni a hatalmas kutyát.

A jobb oldalon az emlő teljes hosszában gyöngyfüzérszerűen különböző méretű daganatok sorakoztak egymás mellett úgy ötven centiméter hosszúságban. A legkisebb diónyi, a legnagyobb férfiököl méretű volt.

A daganatokat, az azokat befedő bőr nagy részét az emlőbimbókkal együtt, és a teljes mirigyállományt is el kell távolítani, semmi nem maradhatott egészen a hasfalig, mert csak így lehet a kiújulást biztosan elkerülni.

A műtét két órát vett igénybe, mire befejezhettem és bekerült az utolsó csomós bőrvarrat is. Zarát ébreszteni kezdtük. Alig bírtam leemelni a műtőasztalról a még tehetetlen hatalmas testet. Nehezen ébredt, melegítőpárnára fektettük, kapott egy infúziót és még három órán át itt tartottam a rendelőben.

Eszter és férje aggódva jöttek érte, de Zara addigra már ébren volt és bár rogyadozva, de a saját lábán ki tudott menni a kocsiig. Sajnos azonban ezzel még nem értek véget a szenvedései. Mivel a másik emlősoron is voltak daganatok, egy további műtéttel később majd azokat is el kell távolítanom és egy harmadik műtéttel ivartalanítanom is kell a kutyát. Az ivarzások petefészkek hormontermelése ugyanis stimulálja a daganatok növekedését.

Ezt a három műtétet három különböző időpontban külön-külön kell elvégezni, mert Zara egyhuzamban nem bírná ki a hosszú altatást.

Eszterék könnyezve hallgatják végig magyarázatomat a szükséges lépésekről, valamint arról, hogy minden szenvedés elkerülhető lett volna, ha időben, lehetőleg még az első tüzelés előtt megtörténik az ivartalanítás.

Egy felmérés szerint ugyanis az első ivarzás előtt semmi, utána nyolc százalék, a második ivarzás után már közel harminc, és minden további esetben egyre nagyobb és nagyobb az emlődaganat kialakulásának kockázata. Főleg azoknál a kutyáknál van erre esély, amelyek csak ivarzottak, de soha nem vemhesültek. Zara sem szült és nem nevelt kölyköket, a daganatok hirtelen, néhány hét alatt alakultak ki. Eszterék nem ismerték a korai ivartalanítás előnyeit, mint ahogyan sok más kutyatartó sem tudja, hogy az ivartalanítás nemcsak a nem kívánt szaporulat és a tüzeléssel kapcsolatos kellemetlenségek elkerülése miatt fontos, hanem azért is, hogy a kutyánk ne legyen rákos.

Eszter és férje jó emberek, nagyon aggódtak Zaráért. Beszélgetés közben sok mindent megtudtam még az öreg cane corsóról, a jámbor, sóhajtozó, gyerekszerető, embercsaládja mentális egészségét őrző mackóról, aki egy pattogós kis jack russel terrierrel él együtt. Mindenképpen meg kell mentenem ezt a kutyát, csak tartson ki! – gondoltam. Még két nagy műtétje lesz…

A gazdikat legtöbbször nem szoktam hibáztatni, ha egy állatot később operálok, mint ahogy kellett volna. Tudom, hogy mindenki fél a műtétektől, még a jó időben, megelőzésképpen elvégzendőktől is. A szorongást közvetlenül tapasztalom, amikor az emberek a műtét napján otthagyják nálam az állataikat. Sokszor remegve, aggódva, sírva kérdezik:
– Ugye nem lesz baj? Ugye fel fog ébredni? Ugye nem fog neki fájni? Ugye nem lesznek rossz emlékei? Ugye ugyanúgy fog szeretni engem a műtét után is? Ugye vigyázni fog rá, Doktor úr?!

Elárulom, hogy mindennél jobban vigyázok a rám bízott családtagokra, és ezek nem csak üres szavak! Nekem is nehezemre esik elszakítani a gazdában bízó, beléjük kapaszkodó, reszkető apróságokat és a pórázukat a kijárat irányába rángató nagyobbacska félelemgombócokat az emberektől. Igyekszem lerövidíteni az elválást, közben pedig megnyugtatónak és magabiztosnak látszani.

Ha ugyanis a gazdi túl ideges és ezt tükrözi az állat, akkor nehezebben altatható, több a várható komplikáció. Az állatorvosnak is együttérzőbbnek kell ilyenkor lennie azért, hogy az aggodalom átváltozzon bizalommá. A lényeg tehát a nyugalom. A gazdi, ha már a rendelőig elhozta az állatot, bízzon meg az állatorvosában, és hisztériás kirohanásaival ne vonja magára a figyelmet, mert annak az állat láthatja kárát.

Az igazság az, hogy hiába tudunk mindent a műtétekről, mégis félünk belevágni. Halogatjuk, mert sajnáljuk a kedvencünket, és meg akarjuk kímélni a legkisebb fájdalmaktól is. Az aggodalom miatt pedig sokszor rossz döntéseket hozunk. Ez velem is megtörtént, miért ne fordulhatna elő mással is.

Hűséges olvasóim jól ismerik Szotyi, a tacskó kutyám történetét. Szuka volt, és bár jól tudtam, hogy mikor kéne ivartalanítanom, sajnáltam a kiskutyát és halogattam a műtétet. Úgy gondoltam, majd adok neki egy hormoninjekciót, amitől a következő tüzelés kimarad. Így is tettem. Néhány hónap múlva a kiskutya rosszul lett. Naponta hányt, elkezdett fogyni, mivel azonban az étvágya megmaradt, nem vettem komolyan a tüneteket. Biztosan valami rosszat evett, gondoltam, mert tudtam, hogy szeret kéregetni és a szomszédok is etetik. Szalámibőrt meg nokedlit öklendezett ki, ilyet mi biztosan nem adtunk neki. Majd koplaltatjuk és elmúlik!

Esténként fáradtan értem haza, alig figyeltem a kutyára. Szotyi kemény volt, nem mutatta magát elesettnek. Aztán Éva az utamat állta egyik reggel, amikor indulni akartam.
– Foglalkoznod kell Szotyival, különben meg fog halni!!!

Betettem az autóba és még aznap megoperáltam Veszprémben. Pyometrás volt, azaz a méhe zárt méhszáj mellett gennyes váladékkal volt tele. Ezt a tüzelés elhalasztására adott hormoninjekcióm okozta. Ha időben megoperálom, nem lett volna beteg. Féltettem a kutyát a fájdalmaktól, ezért az egyszerűbb, könnyebb megoldást választottam, amibe kis híján belehalt.

Azóta más kutyáknak sosem adok ilyen injekciókat, mert a pyometra gyakori mellékhatása lehet ezeknek a szereknek, ha a beadáskor a méhben baktériumok is vannak. Szotyi leckét adott nekem és szerencsére gyorsan felépült.

Zarának ez sajnos nem ment ilyen könnyen. Az első műtét után kéthavonta átesett még két operáción. Érdekes módon az ivartalanítás viselte meg leginkább. Kevés ilyen kemény kutyát láttam, valamennyi alkalommal magabiztosan, remegés nélkül jött a rendelőbe, pedig lett volna oka a félelemre. Embercsaládjának is erőt adott és példát mutatott helytállásból. Eszterék bíztak bennem, nyugalmat árasztottak és így Zara sem volt ideges.

Fél év elteltével alig látszik a három műtéti heg. Egyelőre a szervei daganatmentesek és jól működnek.

Mi ebből a tanulság? Ne féljünk a korai, az első tüzelés előtti ivartalanítástól. Sok problémát elkerülhetünk és gondoskodhatunk arról, hogy kedvencünknek hosszú, boldog élete legyen. Jobb megelőzni a bajokat, mint azokkal hadakozni.”

Ha érdekelnek a népszerű állatorvos további történetei is, a következő ajánló neked szól:

(Képek: Getty Images Hungary, Könyv Guru)