Ezért káros, ha csak hússal eteted a kutyádat: a túl sok és a túl kevés fehérje is ártalmas lehet

A fehérjének rendkívül fontos szerepe van a kutyák táplálása során. Azonban arra érdemes figyelni, hogy nemcsak a túl kevés, de a túl sok fehérje is gondot okozhat kedvencednek.

Ha kedvencednek szeretnél főzni, alaposan meg kell ismerkedned szükségleteivel. Nem elég csak néhány dolgot összekeverned, és tálalnod. Ha valamilyen összetevőből kedvenced hiányt szenved, annak súlyos következményei lehetnek. Vékony Blanka dietetikus, Dr. Mák Erzsébet, a Kutyadiéta megálmodója, illetve Balogh Lívia dietetikus közös könyve azonban segít a gazdáknak eligazodni a házilag készített kutyaeledelek elkészítésének útvesztőiben. Könyvük nemcsak 54 nagyszerű receptet tartalmaz, de az ebek táplálásával kapcsolatos minden részletre kitér.

A következő részletből megtudhatod, miért fontos kutyád számára, hogy megfelelő mennyiségű fehérjéhez jusson:

A fehérjeszükséglet

„A fehérjék nagy méretű, komplex molekulák. Kisebb építőegységeik az aminosavak, amelyek peptidkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A természetben több mint százféle aminosavat tudunk megkülönböztetni – a fehérjék felépítésében alapvetően 20 vesz részt –, az alábbiakban pedig 23 aminosavról lesz szó részletesebben.

Ezt a nagy csoportot további két blokkra tudjuk osztani: ezek az esszenciális (a szervezet számára nélkülözhetetlen) és a nem esszenciális blokkok. A táplálás szempontjából mindkettő fontos, azonban az esszenciális aminosavakra nagyobb hangsúly helyeződik. Ide tartozik minden olyan aminosav, amelyet a szervezet nem tud szintetizálni (különféle elemekből egy egységet létrehozni), azonban működéséhez elengedhetetlen, tehát a kutyák kizárólag táplálkozás útján tudnak hozzájutni. A nem esszenciális aminosavak csoportja egyfajta ellentéte az előbbinek, hiszen rájuk nem érvényes ez az állítás.

Ezek a változatos felépítésű molekulák számos funkciót látnak el a szervezetben. Lehetnek védő-, struktúr- és transzportfehérjék, de még hormon- és enzimfunkciókat is betöltenek a szervezetben. Építőanyagként is szolgálnak, így a bőrben, szőrben, karomban, izomzatban mind-mind találhatunk eltérő mennyiségben fehérjét. Elfogyasztásuk energiát szolgáltat a szervezetnek, így igazából az ebek esetében az sem lenne hibás, ha inkább aminosav-, nem pedig fehérjeszükségletről beszélnénk. A kutyáknál 10 esszenciális és 13 nem esszenciális aminosavat tartunk számon. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a macskáknál az alábbi esszenciális csoportot a taurinnal egészítenénk ki.)

• esszenciális aminosavak: arginin, fenilalanin, hisztidin, isoleucin, lizin, leucin, metionin, triptofán, treonin, valin
• nem esszenciális aminosavak: alanin, asparagin, aszpartát, cisztein, glutamát, glutamin, glicin, hidroxilizin, hidroxiprolin, prolin, szerin, taurin, tirozin

Az esszenciális aminosavak mennyisége befolyásolja a fehérjék minőségét is, elterjedtebben ez a fehérje biológiai értékét jelenti. Ezt a mérőszámot az adott fehérje emészthetősége, hasznosíthatósága is befolyásolja. Így a fehérjéket célszerű aszerint megválasztani, hogy ezeket az esszenciális aminosavakat tartalmazzák. Szerencsére ez nem túl bonyolult, mert gyakorlatilag az állati eredetű termékek, így bármely állat húsa alkalmas erre.

Jó minőségű, magas biológiai értékű fehérjeforrások:

• szárnyasok: csirke, pulyka, liba;
• nagy vágóállatok: sertés, marha, borjú, ló;
• egyéb állat: nyúl, birka, hal, vad stb.;
• egyéb: tojás, sajt, túró, belsőségek;
• lisztek: húsliszt, halliszt – ezeket elsősorban az iparban használják, de aki igényli, kis mennyiségben is beszerezheti.

Nézzük meg konkrét példákon keresztül egyes vegyes eredetű összetevők biológiai értékét.

Mobilon olvasod a cikket? Húzd balra az ujjaddal a sárga részt, hogy az összes oszlopot láthasd!

Egyes összetevők biológiai értéke

Az előbbi táblázat nem véletlenül tartalmaz növényi alapanyagokat is. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a növényi eredetű táplálékok szintén tartalmaznak fehérjét, sőt egyesek meglepően sokat. Magas fehérjetartalmú alapanyagoknak számítanak a hüvelyesek (pl. zöldborsó, zöldbab), száraz hüvelyesek (pl. csicseriborsó, lencse) és az olajos magvak (pl. mandula, lenmag, dió). Azonban, az utolsó csoport tagjait csak kis mennyiségben illesszük az étrendbe (lehetséges takarmány-allergia veszélye). Hátrányként említhető ezekkel kapcsolatban, hogy aminosav-összetételük nem a legkedvezőbb. Kevés bennük az esszenciális aminosav, így legtöbbjük biológiai értéke mindössze 40-60% körül mozog, ebből kifolyólag a kutyák táplálására csak kiegészítő jelleggel alkalmasak, amit az is indokol, hogy elfogyasztásuk némelyik kutyánál puffadást okozhat. Leggyakrabban ezt a száraz hüvelyesekkel kapcsolatban tapasztalhatjuk, ezért érdemes figyelni kedvencünket, hogy emésztése ezekre az összetevőkre hogyan reagál.

Manapság már nem igazán számít újdonságnak, hogy egyes gyártók állateledeleiben a rovarok is szerephez jutnak, méghozzá egyfajta főszerephez, hiszen összetevőként találhatók a készítményekben. A rovarok csoportját mint új élelmiszert egyébként már emberi fogyasztásra is alkalmasnak minősítették. Többségében azonban ma még az állateledelekben találkozhatunk velük, melyek a gyakorta allergiás tüneteket okozó állati eredetű fehérjét ilyen összetevőkkel szeretnék kiváltani. Velük kapcsolatban a tudomány egyik legnagyobb kérdése az, hogy valójában milyen minőségű fehérjeforrásnak tekinthetők. Egyelőre a kérdésre adott válaszok, így a tudás is limitált.

A takarmány tényleges fehérjetartalom-szükségletének kiszámítása elég bonyolult. Nem elég hozzá ismerni a kutya nemét, fajtáját, életkorát, fizikai aktivitását, az adott környezeti tényezőket, ismerni kell az élelmiszerek beltartalmi értékét, áruismereti jellemzőit és tápanyag-hasznosulási mértékét is. (Nem véletlenül esett szó az előbbiekben például a biológiai értékről.) A szövevényes matematikai függvényeken túl egy dolgot minden gazdi kivétel nélkül meg tud tenni, mégpedig, hogy árgus szemekkel figyeli kedvencét. Na jó, ha nem is árgus szemekkel, de legalább fél szemét mindig rajta tartva fürkészi. Erre azért van szükség, mert ahogy a fehérjehiány, úgy a fehérjetöbblet is sokszor jól látható tüneteket produkál.

Amennyiben a következő felsorolásból egynél több tünetet tapasztalunk a kutyánál, nagy valószínűséggel fehérjehiánnyal van dolgunk, így azonnal forduljunk szakemberhez:

• kölyökkutyáknál lassul a fejlődés, csökken a növekedési ütem;
• matt, fénytelen szőrzet, amely selymes tapintását lassacskán elveszti;
• izomveszteség, fizikai teljesítmény csökkenése;
• betegségekre való fokozott hajlam;
• fertőző betegségek gyakoribb megjelenése;
• bőrelváltozások, sebesedések;
• vizenyő (ödéma) megjelenése – a láb megduzzad, nyomáskor az ujjnyomat megmarad.

A megfelelő fehérjeellátás biztosítása azért is fontos az ebek számára, mert nem képesek a szervezetükben nagyobb fehérjeraktárakat létrehozni. Bizonyos állapotok esetén a szervezet fehérjeigénye a megszokotthoz képest növekedhet, például fertőző betegség, vérveszteség, szoptatás hatására. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mindig többletmennyiségben kell fehérjét biztosítanunk szőrös kedvencünk számára. Sokszor az az általános tévhit vezet a fehérjetöbblet kialakulásához, hogy a kutya teljesítményének növelése érdekében a fokozott testmozgáshoz szükséges energiát a fehérjének kellene szolgáltatnia. Pedig a kutatások többsége azt mutatja, hogy ilyenkor inkább a zsírbevitel arányát érdemes növelni.

Mindazonáltal érdemes áttekinteni, hogy milyen következményeit tapasztalhatjuk a kutyánál a túlzott fehérjefogyasztásnak:

• köszvény;
• vesefunkciók beszűkülése; táplálékallergia;
• májproblémák;
• bélbaktériumok egyensúlyának felborulása;
• csontosodási problémák;
• fertilitási zavar.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi a sok? A kutyatápok szárazanyagának ideálisan 22-25% nyersfehérjét kell tartalmaznia. Fontos, hogy az adott táp metabolizálhatóenergia-tartalmának (ME) 18%-a származzon legalább fehérjéből, ez fedezi a felnőtt állat létfenntartásához szükséges mennyiséget. Növendékes tenyészállat esetén ez az érték legalább 22% legyen. A kutatási eredmények tükrében az mondható el, hogy a napi energiamennyiség legalább 30-32%-a származzon fehérjékből. Amennyiben tartósan 60% (szinte dupla annyi) körüli értékre emeljük ezt a hányadot – nyomósabb ok nélkül –, negatív következményekre számíthatunk.

Az eb esetében a fehérjearány szempontjából az eledellel biztosított energia mennyisége lényeges szempont. A kettőnek az egymáshoz viszonyított aránya (azaz a fehérje és az energiatartalom aránya) az, ami valóban kiegyensúlyozott tápláláshoz vezet. Hiszen az állat például a magasabb energiatartalmú tápból kevesebbet fog enni, ezért ennek a tápnak magasabb nyersfehérje-tartalommal is kell rendelkeznie, hogy az ideális szükségletet biztosítsa.”

Ha érdekel, hogyan táplálhatod a legmegfelelőbb módon kutyádat, illetve szeretnél ehhez nagyszerű recepteket is olvasni, ez az ajánló neked szól:

(Képek: Boook, Getty Images Hungary)