Te meg tudnád menteni a kutyád életét, ha arra lenne szükség? Márton Attila különvélemény

Ha a kutyánk beteg, az esetek többségében most már az állatorvoshoz rohanunk, és nem feltétlenül Facebookon keresünk orvosi beavatkozást kiváltó jótanácsokkal. De mi van akkor, ha az előttünk álló helyzet egyáltalán nem hagy időt, és azonnal cselekednünk kell?

A korai orvosi beavatkozás önmagában fontos. Nem mindegy, hogy egy diszpláziát vagy fogszuvasodást még a legelején, vagy már akkor kezdünk el kezelni, amikor már akut problémáról és annak szövődményeiről beszélünk. Az egészégügyi, mondjuk úgy, krízishelyzeteknek van egy speciális, de nem ritka változata is. Amikor azonnali beavatkozásra van szükség, amelynek elmaradása esetében akár kedvencünk élete kerül veszélybe. A kérdés ilyenkor pedig az, hogy tudjuk-e mit kell tennünk.

Vészhelyzet!

Nem kell túlságosan rendkívüli élethelyzetekre gondolni. A baj nagyon gyorsan, megkerülhetetlenül bekövetkezhet. Egy sportbaleset, egy csonttörés, a nem megfelelően tárolt anyagok vagy a kutyánk részére mérgező eledel okozta mérgezés, egy komolyabb kutyaharapás, nyáron a hőguta, télen például a fagyás. Csak hogy párat említsünk azon helyzetekből, amikor kutyánknak nem jó. Adott esetben az egészége károsodik, akár maradandó mértékben. És nem kizárt, hogy bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv is. Főleg, ha mi magunk nem tudjuk, hogyan reagáljunk egy olyan esetben, ahol tehetnénk is valamit. (Természetesen vannak olyan sajnálatos történések is, amelyeket egyetlen hit gyakorlása és istenség emlegetése sem képes visszafordítani és meg nem történtté tenni.)

Ha mi magunk jutunk bajba, értünk jön a mentő, és kapunk szakszerű segítséget. Stabilizálják az állapotunkat, hogy meggátolják a helyzet eszkalálódását, és hogy szállítható állapotba kerüljünk, majd befuvaroznak egy kórházba, ahol nekiállnak komolyabban helyrehozni az egészségügyi állapotunkat. Akár hajnali kettőkor is. Ez van az emberek esetében, a kutyáknál ilyen jellegű, komplex folyamatrendszer nem áll rendelkezésünkre. Csak magunkra számíthatunk.

Jobb megijedni, mint félni?

Jó pár évvel ezelőtt volt már próbálkozás arra, hogy a kutyagazdiknak legyen lehetősége elsajátítani a kutyaelsősegély fortélyait. Nem igazán volt rá igény. Mármint volt, de ha nézzük a kutyapopuláció nagyságát és az érdeklődők arányát, a végeredmény elkeserítő volt.

Ez több okra vezethető vissza. Egyrészt egészen biztosan köze van annak, hogy szeretjük homokba dugni a fejünket és a nem kívánt életeseményeket nem engedjük be még csak gondolati szinten sem. Nem veszünk tudomást a lehetséges veszélyekről, mert a szimpla gondolat is csak frusztrálna. Ehhez pedig hozzájön még, hogy nem igazán vagyunk hajlandók elismerni, hogy a felelős kutyatartáshoz hozzátartozik a tanulás. Nem elég csak annyi, hogy a kutyánkat most már családtagnak tekintjük.

Ráadásul, felkészülni nem akarunk előre. Csak az éppen aktuális problémával akarunk foglalkozni. Leginkább mások tapasztalatai alapján, amelyeket megosztanak a közösségi oldalakon. Ehhez vagyunk hozzászokva. Ott a telefon a kezünkben, ami majd gyorsan megoldja az életünket, amikor beüt egy nem kívánt esemény.

Lehet abban bízni, hogy nem történik semmi baj. És ha egyszer mégis? Mit teszünk, amikor ott egy megoldandó helyzet, ahol a kutyánk élete múlik azon, hogy egy bizonyos tudás hatalmunkban van-e?

Kérem szépen, ha a kutyámnak leszakad a fél lába, nem kap levegőt, vagy ömlik belőle a vér, akkor ott és akkor kell cselekednem. Ott és akkor már tudnom kell, hogy mit kell tegyek. És ha nem tudom, akkor a kutyám nagy eséllyel meg fog halni. Pedig lehet, hogy tudtam volna segíteni rajta, ha tisztában vagyok azzal, mit kell tenni. Ez ilyen egyszerű.