Miért falja fel kicsinyeit a kutyamama? Több szívszorító magyarázata is van a kannibalizmusnak
2021. július 11
2021. július 11
A mi kultúránkban borzasztónak tűnik saját fajtársaink elfogyasztása, pláne, ha arra gondolunk, hogy egy anya az ivadékával teszi ezt. Mi az oka ennek a bizarr szokásnak az állatvilágban?
Az ebeknél szerencsére ritka jelenség a kannibalizmus, és az elléshez biztosított békés, kellemes környezet szinte garantálja, hogy ilyesmi ne történjen meg. Nagy, zsúfolt kennelekben, kiváltképp szaporítóknál vagy egészségügyi szempontból elégtelen körülmények között azonban megnő az esély arra, hogy a kutyamama megölje kicsinyeit. De mi lehet ennek az oka?
Egyes szukákban, akik nem természetes úton ellenek, hanem császármetszéssel hozzák világra kölykeiket, gyakran nem kezdenek el termelődni a megfelelő hormonok. Ezek normál esetben a kicsikhez való kötődést, azok felismerését biztosítják.
Így az altatásból felébredő anyaeb hirtelen nem tud mit kezdeni a körülötte vinnyogó kis csomagocskákkal. Az erősebb prédaösztönnel megáldott fajtákban a magas, vékony hangon nyöszörgő kölykök bekattinthatják a ragadozóösztönt, és már kész is a baj.
Ezért tanácsolják az állatorvosok, hogy az ilyen típusú elléseket követően válasszák szét néhány napra az anyát és a piciket. Közös időtöltésüket pedig állandóan felügyelje valaki. A szükséges hormonok ez alatt a néhány nap alatt ugyanis elkezdenek termelődni az eb szervezetében. Amíg nincsenek jelen, a szuka veszélyt jelenthet saját ivadékaira.
Az elléshez kapcsolódó eltérések mellett gyakori kiváltó tényező lehet a stressz, melyet már maga a szülési folyamat is képes kóros mértékben előidézni. Erre megoldást jelenthet a minél békésebb környezet biztosítása, valamint az apaállat szeparálása a procedúra alatt.
A legtöbb felelősségteljes tenyésztő nem javasolja a vemhesítést az első tüzeléskor. A szuka ilyenkor gyakorlatilag még kölyök, fizikálisan és mentálisan sincs még ideális állapotban ahhoz, hogy felneveljen egy almot. Ebben az esetben azonban legtöbbször inkább elhagyja a kicsinyeit a kutya, a kannibalizmus ritkán fordul elő.
Amikor az anyakutya letisztítja a kicsikről a magzatburkokat, elfogyasztja a méhlepényt, hogy újra erőre kapjon. Néha véletlenül bekebelezi a már halva született kölyköket is. Némelyik szuka ugyanis nem ismeri fel szagról a halott kiskutyát, és egyszerű szervmaradványként érzékeli az ellés kavalkádjában.
Előfordul, hogy egy vagy több kiskutya veszélyezteti az alom túlélési esélyeit gyenge egészsége vagy fertőző betegsége miatt. Az anyának nehéz döntést kell hoznia. Ilyenkor ösztönösen érzi, hogy a többi kicsi mellett nem tud elegendő figyelmet és energiát fordítani a beteg ivadékra. Aki nem is biztos, hogy megéri a felnőttkort, bármennyit is foglalkoznak vele.
Az általában fertőzés következtében kialakuló gyulladáskor az emlőmirigyek megduzzadnak, kivörösödnek, felmelegszenek. A szoptatás ilyenkor rendkívül fájdalmas élmény, a felgyülemlő tej ráadásul még súlyosbítja is a kialakult állapotot. Az eb sokszor kínjában kaphat oda kölykei felé, de akár el is dobhatja, fel is falhatja kicsinyeit. A betegség szerencsére gyógyítható antibiotikumos kezeléssel és az emlők otthoni ápolásával.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek