Szegedi áttörés a gerincvelő-sérülések kezelésében: kutyákon is alkalmaznák a terápiát

Új, mRNS-alapú eljárást fejlesztettek ki a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE), amely áttörést hozhat a gerincvelő-sérülések kezelésében. A sikeres rágcsálómodell után kutyákon is kipróbálnák az eljárást.

A Szegedi Tudományegyetem honlapján számol be az intézményben elért sikerekről. Prof. dr. Nógrádi Antal idegkutató a vele készült interjúban részletezte az eljárás hatásmechanizmusát. A gerincvelő-sérülések környezetébe beültetett őssejtek gyulladáscsökkentő fehérjéket kezdenek termelni, noha önmagukban nincs ilyen funkciójuk. Nógrádi professzor és kutatócsoportja ezt felismerve kezdett célzott terápiát fejleszteni.

Az SZTE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében már a 2000-es években elkezdődtek a sérült mozgatóidegsejtek megmentését célzó kísérletek. Majd 2007-től őssejtekkel kezdtek foglalkozni a kutatók. Felfedezték, hogy a sérülés helyére beültetett őssejtek 4-5 faktorból álló úgynevezett „szekretomot” kezdenek termelni (ezt a szegedi kutatók „sérülés által kiváltott szekretomnak” nevezték el).

…az őssejtek natív állapotban, sejttenyészetben nem termelnek számunkra hasznos anyagokat. Viszont amint bekerülnek egy sérült környezetbe, alkalmazkodnak a sérülés típusához, és különféle interakciók révén a sérülés számára legkedvezőbb szekretom-összeállítást kezdik el termelni, egészen addig, amíg az őssejt el nem kezd átalakulni, differenciálódni. Ahogy a differenciálódás elindul, a fehérjék termelése is lezárul. Hozzáteszem, hogy a kutatásunk szempontjából ez nem okozott problémát, mert nekünk éppen a szekretom fehérjéi által biztosított terápiás ablakra van szükségünk

– magyarázta a professzor.

Az mRNS-technológia kínált megoldást

Azonban ennek elemzése során kiderült, hogy nem ez lesz a megfelelő irány. Hiszen, miképp Nógrádi professzor fogalmazott, „senki sem szeretne egérőssejtet, vagy annak módosított változatait kapni”.

A szekretom őssejt nélküli bejuttatása járható útnak mutatkozott, így már csak annak mikéntjét kellett kitalálniuk a kutatóknak. Erre kínált megoldást a koronavírus-járvány, és a vírus megfékezésére kifejlesztett vakcinák óta ismertté vált mRNS-technológia. Ennek megvalósításához a szegedi csoport 2019-ben felvette a kapcsolatot Pandi Norberttel a Pennsylvaniai Egyetemről, aki Karikó Katalin és Drew Weissman kutatásai nyomán foglalkozott a technológiával.

A közös munka eredményeként megtalálták azt a megoldást, amely idővel emberek esetében is eredményes lehet:

„Csakhogy, a sérült gerincvelőt föltárni, oda valamit befecskendezni egy másik trauma, amit egy éppen lezajló elsődleges gyulladási fázis végén nem a legszerencsésebb megtenni. Amikor a szekrétumnak mind a négy faktorát akartuk bejuttatni, látszott, hogy ez már a határt feszegeti. Gondolkozni kezdtünk tehát, hogy milyen alternatív utak vannak. Az irodalomban szinte ismeretlen az a tény, hogy a szervezet egyes részein falósejttartalékok vannak. Nagyon piciny sejtek várnak nyugton a hashártyára letapadva, hogy mikor induljanak el rendet tenni egy gyulladásos pont felé. Az első tapasztalataink szerint, ha ebbe a zárt térbe juttatunk be mRNS-t, akkor két út áll előtte: elmegy a szisztémás keringésbe, és azután a máj felé veszi az irányt, vagy pedig a falósejtek azonnal felveszik az mRNS-t, és a mi tapasztalataink szerint órákon belül átalakítják jelentős mennyiségű fehérjévé. Eközben a sejt elindul az útján, mert megkapja azt az üzenetet, hogy a gerincvelő-sérüléshez kell mennie, mert ott van a baj – és viszi magával a terápiás fehérjéket. Ez az alkalmazási útvonal elképzelhető emberben is” – magyarázta Nógrádi.

A rövid lábú, hosszú testű kutyafajták egészségügyi problémáira is megoldás lehet

Mivel a rágcsálómodellben az eredmények biztatóak, a következő lépés egy nagyobb testű állatban való kipróbálás lesz.

Kapcsolatot keresünk állatorvosi egyetemekhez kapcsolódó szakmai csoportokkal, akik háziállatok, elsősorban kutyák kezelésében próbálnak innovatív fejlesztéseket végrehajtani. Vannak olyan kutyatípusok, például a tacskók, amelyek az úgynevezett »long vehicle«-elv következtében érzékenyek a gerinc, mint támasztószerkezet betegségeire, amikor a túl hosszú terhelési ívet nem képes tovább fenntartani a gerinc, és megroppan. A kezelés egyik módja, hogy rögzítik a gerincet mint fizikailag csontos szerkezetet, a másik pedig az, hogy kezelni kell magát az érintett gerincvelőt is. Itt lehetőség nyílik arra, hogy az állattulajdonos beleegyezésével kiváló állatmodellben, egy genetikailag egységes adathalmazban tudjunk dolgozni. Nem is kellene feltétlenül az állatok gerincvelőjéhez nyúlni: az új lehetőségeink megnyitják azt is, hogy akár a hasüregből származó makrofágok IL-10 termelésének a serkentésével tudjuk kezelni őket

– vázolta a professzor.