Egy új genetikai felfedezés hatásosabb kezelést eredményezhet a kutyák gyakori daganataiban

Az újonnan felfedezett genetikai egyezések és különbségek a kutya lágyrész-szarkómáinak – egy gyakori és potenciálisan halálos daganatnak – legelterjedtebb típusai között pontosabb diagnózis és jobb kezelések előtt nyithatják meg az utat a jövőben.

Következő generációs szekvenálási technikák és számítási megközelítések segítségével egy kutató- és állatorvoscsoport megvizsgálta a daganat három leggyakoribb altípusának genetikai felépítését, és azonosított több terápiás célpontot, amelyek új kezelések alapját képezhetik.

Nehéz megkülönböztetni az altípusokat

„A lágyrész-szarkómák különböző altípusai nagyon hasonlónak tűnhetnek, még a képzett patológusoknak is nehézséget okoz, hogy megkülönböztessék őket egymástól. Azonban kiderült, hogy nem egyformák – a rákos megbetegedések nagyon változatos csoportját alkotják” – mondta Eric Shelden a tanulmány egyik szerzője.

Az Egyesült Államokban évente 95 000 kutyát diagnosztizálnak ezzel a rákkal, és 20-30%-uk belehal a betegségbe. A szarkómáknak több altípusa létezik, azonban hasonló jellemzőkkel, és nehezen diagnosztizálható formájuk miatt hasonló kezelésben részesülnek, és gyakran sikertelenül.

Különböző kezelést igényelnek

Rance Sellon, a Washingtoni Állami Egyetem állatorvos-onkológusa és a tanulmány társszerzője szerint a kutatás eredményei azt sugallják, hogy a „mindenre egyforma” kezelési megközelítés már nem megfelelő a betegek számára, és a klinikusoknak szorosabb együttműködésre lehet szükségük az állatorvos patológusokkal a tumor altípusok azonosítása, illetve a pontosabb diagnózis érdekében. Így a kezelési módszerek is hatékonyabbak lennének.

„Klinikai szempontból a tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a daganattípusról alkotott nézetünknek meg kellene változnia, és arra kell törekednünk, hogy jobb különbségeket tegyünk a különböző altípusok között, végső soron a kezelés és a prognózis pontosabb meghatározása érdekében” – mondta.

Elsőként készült ilyen átfogó vizsgálat

Korábbi tanulmányok megvizsgálták a lágyrész-szarkómák lehetséges okait, és megvizsgálták a genetikai markereket a lágyrész-szarkóma altípusainak azonosítására. A WSU-tanulmány azonban elsőként vizsgálta a génexpressziós mintázatokat a kutya lágyszöveti szarkómáiban a tumorminták RNS-szekvencia-analízisével, hogy megkülönböztesse a daganatokat, megértse a viselkedésüket befolyásoló biológiát, és azonosítsa a gyógyszeres terápia jelöltjeit.

„Egyszerre több ezer gént és azok expressziós mintázatát vizsgáltuk meg, majd megpróbáltuk számítással feltárni, hogy vannak-e különbségek a különböző daganattípusok között” – mondta Shelden. „Bár valószínűleg néhány évbe telhet, mire ennek a vizsgálatnak a hatása ténylegesen érezhető lesz klinikai környezetben, a remény az, hogy ez ráébreszti az embereket arra, hogy ezeket a daganatokat nem szabad csak úgy kezelni, mert valójában biológiailag különböznek egymástól.”

Shelden szerint nyomon követési vizsgálatokra van szükség az eredmények validálásához és a különböző daganatok kezelésére alkalmasabb gyógyszerek azonosításához.

Sellon becslése szerint a WSU Állatorvosi Oktatókórháza hetente egy-két lágyrész-szarkómás kutyát lát. Megjegyezte, hogy a daganatokat nehéz lehet kezelni, és a prognózis számos változótól, például a daganat méretétől és előrehaladottságától függ. A kezelés általában a daganat sebészeti eltávolítását, majd sugárkezelést foglalja magában.

„A sebészi gyógyítás nehéz vagy lehetetlen lehet, a daganat méretétől és helyétől függően, mivel ezek a daganatok helyi invazív viselkedésükről híresek, ami megnehezítheti a »tiszta« műtéti szegélyek megszerzését” – mondta Sellon. „A sugárterápia hatékony lehet a fennmaradó betegségek kezelésében, de néhány kutya esetében a műtét és a sugárterápia után is megfigyelhető a kiújulás.”