Rövidebb ideig élnek és kevésbé hallgatnak gazdájukra az elhízott kutyák

A túlsúly sohasem egészséges. Több kutatás is bizonyítja azokat az egyértelműen negatív következményeket, amelyek a kutya elhízásából erednek.

Az egészséges életmód nagyon fontos a kutyák számára, ugyanúgy, mint az emberek esetében is. Lényeges, hogy életvitelének megfelelően tápláld és mozgasd négylábú társadat. Ha ez elmarad, az eb elhízhat, ami a kevésbé előnyös külső megjelenésnél több negatív hatással jár. Érdemes utánanézni, szakember véleményét kikérni arról, hogy milyen ételt adj kedvencednek, valamint kipróbálhattok kutyás sportokat is.

Valóban kevesebb ideig élnek

A Liverpooli Egyetem kutatása is igazolta, hogy az elhízott ebek kevesebb ideig élnek, mint az ideális testsúlyú társaik. Ez talán sokak számára nem meglepő, hivatalosan azonban csak tavaly bizonyították. A tanulmány arra is rávilágított, hogy a legtöbb gazda nem tudja, mekkora károkat okoz kutyájának a túletetéssel. Ízületi gyulladások, mozgásszervi problémák, szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, emésztési problémák, és még sorolhatnánk, mennyi veszélyt hordoz magában egy-egy gyakran az asztalról leejtett falat.

A kistestű kutyákra nagyobb veszély leselkedik

A Journal of Veterinary Internal Medicine című folyóiratban megjelent kutatás azt is kimutatta, hogy a túlsúly leginkább a kistestű kutyákra jelent veszélyt. Míg egy elhízott németjuhász élethossza átlagosan öt hónappal rövidül, egy yorkshire terriernél ez két és fél év is lehet. Valószínűleg az ölebeknél az is szerepet játszik, hogy gazdáik hajlamosabbak kevesebbet mozogni velük, és az aranyos, kunyeráló kiskutyaszemeknek is kevésbé tudnak ellenállni.

Hasonlóság az elhízott kutyák és a túlsúlyos emberek között

Az ELTE Etológia tanszékén és a Padovai Egyetemnek dolgozó kutatók azt állapították meg, hogy a túlsúlyos ebek személyisége a legtöbb esetben megegyezik egy elhízott emberével. A kutatás a Royal Society Open Science című folyóiratban jelent meg 2018-ban. Arra voltak kíváncsiak, hogy a táplálék minősége motivációs tényezőként jelenik-e meg a kutyák számára, mint ahogyan az az embereknél is történik.
A teszthez hízásra hajlamos és kevésbé hajlamos fajtákat alkalmaztak. Túlsúlyos és átlagos méretű ebeket egyaránt bevontak a kutatásba. Előbbi kategóriába tették a golden retrievert, a labradort és a beagle-t. Utóbbi csoportba választották a mudit és a border collie-t.

Az egyik kísérlet lényege az volt, hogy a kutyák két edény közül választhattak. Az egyik alatt gyümölcs vagy zöldség volt, és a kísérlet vezetője rámutatott, jelezvén, azt szeretné, ha a kutya azt választaná. A másik alatt magasabb kalóriatartalmú étel. A túlsúlyos ebek kevésbé követték a kísérletvezető utasítását, általában a párizsit rejtő edényhez mentek. A teszt végkimenetele tehát nem fajtától, hanem elhízottságtól függött.
A másik kísérletben két edényt mutattak, az egyik alatt volt jutalom, a másik alatt nem. Rövid tréning után csak egy tálat tettek eléjük középre, tehát az ebek nem tudták, rejt-e az jutalomfalatot. Az elhízott kutyák kevesebb hajlandóságot mutattak arra, hogy megközelítsék az edényt. Az efféle pesszimizmus az embereknél is megjelenik.

Kiderült az is, hogy a hízási hajlam nem feltétlen fajta-, hanem személyiségfüggő. Viszont kétségtelen, hogy minden fajtának megvan a rá jellemző személyisége. A kutya emberrel való együttműködése a kulcstényező. Azok a fajták, akik függetlenebbek, például a beagle, hajlamosabbak az elhízásra. A kifejezetten hűséges típusú ebek, például a retrieverek nagyobb eséllyel követik az ember utasításait.

Összességében elmondható, hogy a túlsúlyos ebek igyekeznek maximalizálni energiabevitelüket, még akkor is, ha nem ezt az utasítást kapják. Viszont, ha az étel megszerzése nem biztos, hezitálnak. Ez a hozzáállás, személyiségjegy az elhízott emberekre is jellemző.

(Képek: Getty Images Hungary)