Az idős kutyáknál is megjelenhet az Alzheimer-kór?

Szeptember 21-e az Alzheimer-kór világnapja. Ez nem kifejezetten egy ünnep, célja inkább a megemlékezés, a betegség köztudatba helyezése, tudatosítása és az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó információk tisztázása.

Az Alzheimer-világnap alkalmából nem csupán a betegség kerül középpontba, hanem az azzal küzdők, illetve az őket körülvevő családtagok, hozzátartozók is. Hiszen az állapot nem csak azt érinti, akinél diagnosztizálják, hanem azok életét is nagyban befolyásolja, akik ismerik és szeretik az Alzheimer-kórban szenvedőt, és törődnek vele. A betegséghez kapcsolódóan viszont a szépkorban lévő emberek mellett az idősebb kutyákról is beszélhetünk, bár az ő esetükben a megfelelő kifejezés a CCD (Canine Cognitive Dysfunction), ami a kutyáknál jelentkező kognitív diszfunkció mozaik szava.

Röviden az Alzheimer-kórról

A demencia számos formája létezik, tulajdonképpen egy ernyőfogalom. A memória és a gondolkodás fokozatos rosszabbodását takarja. A demencia lényegét a Neurológiai Központ a következőképpen fogalmazta meg:

Az agyban található idegsejtek funkciója károsodik, más idegsejtekkel alkotott kapcsolataik megszakadnak, a betegek az összetett feladatokat nem képesek végrehajtani.

-Dr. Jakab Gábor, PhD, A demencia 10 korai jele című cikkéből

Az Alzheimer-kór a demencia egy típusa, a memóriavesztéssel járó kellemetlenségek leggyakoribb okozója. Ennél a kórnál az agyszövetben úgynevezett „plakkok” (vagy „csomók”) jönnek létre, és ezek okozzák a lavinaszerű funkciócsökkenést. Ezek ugyanis az idegsejtek megfelelő működését akadályozzák, így (lerövidítve a történetet) ezek pusztulását okozzák. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az ingerületátvezetésben résztvevő vegyi anyagok mértéke is lecsökken a kór kialakulásával.

Általában 65 éves kor fölött (de van, hogy korábban) kezdenek megjelenni a tünetek, és fokozatosan jelentkeznek. Először feltűnik a memóriazavar, tanulási nehézségek. Hétköznapi szavakra, a „megfelelő szóra” való emlékezés nehézsége, és így tovább, egyre inkább a mindennapi működést akadályozó szimptómák jelennek meg. A rövid távú memória is erősen romlik, a napi rutin végrehajtása pedig lassacskán lehetetlenné válik. Mivel nagyon sok embert érint a demencia, azon belül is az Alzheimer-kór, folyamatosan keresik, hogy hogyan lehet megelőzni, vagy kitolni, lelassítani a folyamatát. Mind mentális, mind fizikai leépülést eredményez, és a lefolyása a beteg és a környezete számára is nagyon megterhelő.

Mi az a CCD?

A CCD-t (másnéven CDS (Cognitive Dysfunction Syndrome), azaz kognitív diszfunkciós szindróma) a kutyák Alzheimer-kórjának vagy demenciájának is szokták említeni. Elsősorban a kutyáknál jelentkező kognitív romlást szokták érteni alatta, de mint azt az emberek példáján is láthattuk, nem csak mentális, hanem fizikai tünetei is vannak egy ilyen jellegű neurológiai betegségnek.

A kutyák esetében nem olyan egyszerű a korai tünetek megállapítása, 10 éves kor felett viszont a következőkre érdemes kiemelt figyelmet fordítani:

• Dezorientáció
• Interakciók jellege
• Alvási és ébrenléti ciklusok
• Ürítési balesetek, tanulás, memória
• Aktivitás
• Szorongás

Fontos, hogy a felsorolt területeken bekövetkezett változás az, amit figyelembe szoktak venni, illetve diagnózisnál megvizsgálják, hogy a megfigyelt fordulatot nem okozhatta-e valami más, például hallás-vagy látáskárosodás.

Hogyan képzeljük el a fenti tüneteket?

A dezorientáció sokunk számára elsősorban a tájékozódási nehézségeket jelenti, de nem csak ebben mutatkozhat meg. Érdemes inkább úgy gondolni rá, mint egyfajta általános zavarodottságra. Az állat sokszor ok nélkül a távolba mered (még akkor is, ha előtte csak az üres fal van), nehezen helyezi el a térben a tárgyakat, illetve néha még saját gazdáját sem ismeri fel. Utóbbihoz szorosan kapcsolódik a szociális interakciók változása. Erre példa mondjuk, hogy egy előzőleg bújós, kedves, mindenkivel barátságos eb elidegenedik a környezetétől, távolságtartó lesz, vagy éppen fordítva, egy eddig magának való kutya több törődésre, figyelemre vágyik, látszólag egyik pillanatról a másikra. Emellett más, viselkedésbeli változások is megfigyelhetők egy CCD-s ebnél, például, hogy félősebb lesz. Hasonlóan megváltozhat az eb aktivitási szintje is. Bár a csökkent aktivitási szint sokkal gyakoribb, és már-már elfogadott egy idősödő ebnél, egy demens kutya aktivitása akár a szöges ellentétévé válhat a megszokottnak, és még nőhet is.

Könnyen felismerhető az alvási ciklusok zavartsága, főleg, ha van egy megszokott rutin a háztartásban, amihez eddig könnyedén alkalmazkodott a szeretett négylábú. A CCD-vel élő ebeknél gyakori, hogy szokatlan időpontokban, zavartan felkelnek, járkálnak, ugatnak vagy nyüszögnek, esetleg félelem vagy zaklatottság jeleit mutatják, látszólag ok nélkül. Az ürítési baleseteket valószínűleg nem kell túlragozni, hiszen mindenki el tudja képzelni, hogy mivel jár ez a tünet.

Sajnos a CCD-vel élő kutyák memóriája már nem a régi, ez megmutatkozik a dezorientációban is, de akkor is jól észrevehető, amikor nem reagál a már ismert vezényszavakra, illetőleg nem koncentrál gazdájára, láthatóan nehezen összpontosítja a figyelmét. Talán a tompa kifejezés a legjobb arra, hogy egy demens eb reakciókészségét jellemezzük.

A sundowning jelensége

Említésre méltó még egy, az embereknél nagyon gyakori jelenség, amit Alzheimer-kórós (vagy demens) betegeknél „sundowning”-nak neveztek el. Ez egy általában késő délután, este jelentkező tünetegyüttes (a név is erre vonatkozik, hogy naplementekor jön elő), amikor „a beteg összezavarodik, ideges lesz, agresszívvá, zaklatottá vagy nyugtalanná válik”. Ezt számos CCD-s kutya esetében is megfigyelték.

Mi ilyenkor a teendő?

Sajnos egy valami biztos, az pedig az, hogy a CCD nem visszafordítható, és maga a neurológiai háttere a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható. Ennek tudatában viszont vannak módszerek, amelyekkel kezelhetjük a tüneteket, így megkönnyítve kedvencünk fennmaradó éveit. Ha demenciára gyanakszunk kutyánknál, akkor forduljunk állatorvoshoz, hogy megbeszélhessük vele szeretett négylábúnk gondozási igényeit.

Tünetenként változó, hogy hogyan tudunk segíteni kedvencünkön. Sokszor a diéta alakítását ajánlják, hogy antioxidánsokban és zsírsavakban gazdag táplálékot kapjon az érintett eb, mert ezekről előzetes tanulmányok kimutatták, hogy segítik a kognitív funkciókat. Ennek ellenére egy frissebb tanulmány szerint ez nem ennyire egyszerű, és azt találták, hogy a diéta nem változtatja meg az öregedés tüneteit. Ennek ellenére egy egészséges, kiegyensúlyozott diéta biztos, hogy nem árt senior kutyánknak sem.

Gyógyszeres kezeléssel is megközelíthető néhány tünete a CCD-nek, ilyen például a szorongás, illetve az alvászavarok. Vannak, akik egy Szelegilin (selegiline) nevezetű, vényköteles gyógyszert ajánlanak, ami alapvetően emberi felhasználásra lett tervezve. Eredetileg antidepresszánsnak szánták, de kiderült, hogy a Parkinson-kór, illetve az Alzheimer-kór kezelésére is jól használható.

Végül, de nem utolsó sorban fontos szerepet tölt be az eb környezete is. Minden kutya örül, ha van egy kiszámítható rutinja a gazdiknak, de ez egy demens ebnek talán még fontosabb. Külön kiemelendő, hogy egy idős, CCD-s kutyának is nagyon fontos, hogy elegendő inger érje (de ne túl sok), legyen valami, ami azért megmozgatja az agyát, még akkor is, ha számára ez már egy nehezebb feladat. Nagyon jók lehetnek a szimatgyakorlatok (vagy csak egyszerűen engedni egy séta közben, hogy ott és annyit szaglásszon, amennyit szükségesnek érez), a minimális problémamegoldást igénylő feladatok, a nyalószőnyegek és játékok. Lehet, hogy nehezebben (vagy egy pont után egyáltalán nem) fog tudni új trükköket elsajátítani, de fontos, hogy foglalkozzunk vele.