Azt hiszed túl vékony, de lehet épp ez egészséges – így ellenőrizheted

Az elhízás komoly problémát jelenthet kedvencünknek, de az alultápláltság is számos veszélyt rejt magában. Többek között ezért fontos, hogy tudjuk, hogyan állapíthatjuk meg, ha kedvencünk túlsúlyos, vagy éppen túl sovány.

Az elhízás mára már népbetegségként van számontartva, a felnőtt lakosság több, mint 20 százalékát érinti. Ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál is elterjedt kondícióról van szó, és gyakran közösek az okok is: kevés mozgás és sok bevitt kalória. Ez természetesen túlzottan leegyszerűsítő kijelentés, de legtöbbször tényleg ehhez a két, egymástól elválaszthatatlan okhoz jutunk el, ha belegondolunk a túlsúly problémájába. Ez az állapot több szempontból is egészségtelen lehet, nem csak az ízületeket terheli meg, de többek közt szív és érrendszeri problémákat is előidéz. Ha meg akarjuk állapítani, hogy kedvencünk az egészséges tartományban van-e, akkor nem szabad csak a testsúlyra fókuszálni: fontos érték lehet a BCS pontszám is.

Miért van ennyi túlsúlyos kutya?

Az elmúlt évtizedekben a kutyatartás nagyon megváltozott, és így az ebek életmódja is fenekestül felfordult. Míg régen egész nap az udvaron járkáltak, őrizték a házat vagy éppen a jószágokat, mára ez a funkciójuk legtöbbször háttérbe szorul, és inkább a kanapét őrzik. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az a kutya nem lehet egészséges, aki lakásban van tartva, illetve az a kutya biztosan egészségesebb, aki az udvaron van tartva… hiszen ezt több eb is megcáfolná. Ez csak annyit jelent, hogy manapság az emberek gyakran inkább családtagként bánnak kutyájukkal. Ennek pedig az a következménye, hogy a mai életvitel mellett a gazdinak nagyobb felelőssége van abban, hogy kedvence egészségét megőrizze. Neki kell biztosítania a napi mozgást, és ahhoz kell igazítania a napi táplálékbevitelt is. Emellett olyan faktorok is beleszólnak a túlsúlyba, mint az ivartalanítás és a genetika. Sőt, a gazdi életkora illetve a kutya neme is olyan változó lehet, ami alakítja az állat súlyát.

A kutyák BMI értéke

A BMI, tehát testtömegindex egy embereknél használt érték, ami a testsúly és magasság aránya alapján kategorizálja az egyéneket. Ennek az állati megfelelője a BCS (Body Condition Score), avagy a pontozásos kondícióbecslés. Nincs két egyforma eb, és a testsúly gyakran nem elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk, vajon “jó súlyban” van-e kedvencünk. Sokat számít a genetika és a testméret, illetve a testalkata is.  Nem lehet csupán hasraütés-szerűen megmondani, hogy mi az ideális testsúlya, és mi lenne számára az egészséges kizárólag a testméretéből következtetve. Érdemes ismerni a fajta jellegzetességeit is, illetve fontos a “látvány és a tapintás” is. A BCS az utóbbiak alapján működik, és egy viszonylag szubjektív, mégis kvantitatív mérce. Ennek segítségével megállapítható, hogy egy eb ideális testsúlyban van-e, vagy ha nem, akkor merre billent ki. Létezik 1-9-ig és 1-5-ig terjedő változata is, a különbség csak annyi, hogy a kilenc fokú skálán kicsit árnyaltabban lehet jelölni az állat jelenlegi kondícióját.

Hogyan állapítható meg a BCS alapján, hogy milyen kondícióban van kedvencünk?

Először szemrevételezzük a kutyát, a következő szempontok alapján:

• Felülről nézve észrevehető-e a horpasza az ebnek (kezdve a bordák mögött)
• Oldalról nézve a hasi rész (hasvonal) megfelelő mértékben felfelé ívelő-e (ez fajtánként változhat, ezért fontos tudni, hogy körülbelül mire figyeljünk és mi lenne az ideális).

Ezután jön az állat tapintása. Egy egészséges súlyban lévő kutyánál ha végig húzzuk a hüvelykujjunkat az oldalán, kivehetőek a bordák anélkül, hogy különösebb nyomást helyeznénk a felületre. Általában akkor a legjobb, ha egy vékony zsírréteg is fedi a csontokat. Emellett érdemes lehet végig futtatni az állat gerincén a kezünket, illetve kitapintani a medencecsontot. Akkor jó, ha megtaláljuk őket, de nem ők találnak meg minket (tehát nem állnak ki, viszont könnyedén kitapinthatók). Egy eb érzetét nagyban befolyásolja a genetikája, ezért fontos tudni, hogy milyen elvárásokkal kezdjünk hozzá a kondícióbecslésnek. Ezek csak általánosan alkalmazható támpontok, természetesen nem lesz ugyanolyan egy amstaff követelménye, mint egy csivaváé.

A BCS alapú kiértékelés: mit takarnak a pontszámok?

Ha szeretnénk kategorizálni a “látottakat és a tapintottakat”, akkor használhatjuk a 9 vagy az 5 fokú skálát. Mi az árnyaltabb kategóriákat mutatjuk most be:

• 1: Girhes: Kiálló bordák, gerinc és medencecsont jellemzi a kategória „tagjait”, illetve komoly izomveszteség, és “drámai” horpasz.
• 2: Nagyon vékony: Az előzővel közel megegyező, annyi különbséggel, hogy itt kevésbé vesztett az állat az izomtömegéből.
• 3: Vékony: Könnyen tapinthatók a bordák, a medencecsont és a gerincoszlop, és valamennyire láthatóak is. A horpasz még mindig mély, bár már kevésbé drámai.
• 4-5: Ideális testsúlyban van: A gerincoszlop, medencecsont és a bordák tapinthatók, de ránézésre nem kifejezetten észrevehetők. Nyilvánvaló horpasza van az állatnak, de nem túlságosan beesett. Az ötös, amikor egy vékony zsírréteg is fedi a területeket.
• 6: Túlsúlyos: Egy kissé több zsír fedi az érintett területeket, de még tapinthatók. A horpasz és a hasvonal kevésbé prominens.
• 7: Nehéz: Eszerint egy vastagabb réteg zsír fedi az érintett területeket, és erősebb nyomást kell kifejteni ahhoz, hogy tapinthatók legyenek. Horpasz már nincs, a hasvonal még enyhén felfelé ível.
• 8: Elhízott: Már csak erős nyomással lehet kivenni a bordákat, a medencecsontot vagy a gerincoszlopot, se felfelé ívelő hasvonal se horpasz nem látható.
• 9: Súlyosan elhízott: Ha eléri ezt az állapotot az eb, akkor már egyáltalán nem lehet kitapintani a bordákat vagy a gerincet, illetve a hasvonal nemhogy felfelé ível, enyhén megereszkedett. A horpasz pedig már domborulat.

Mit tegyünk ezután?

Bár az utóbbi időben valamiért cukivá váltak a túlsúlyos (sőt, a súlyosan elhízott) házikedvencek, ez az állapot egyáltalán nem aranyos, és nagyon egészségtelen, főleg hosszútávon. A fentiekhez fontos hozzátenni, hogy ha úgy gondoljuk, hogy kedvencünk túlsúlyos vagy túl sovány, és nem tudjuk, hogyan változtassunk az étrendjén vagy az életmódján, akkor nyugodtan kérjünk segítséget. Súlyváltozásnál a lassú víz partot mos, tehát ne hajszoljuk a gyors eredményeket, mert azok megterhelik az állat szervezetét, és több bajt okoznak, mint amennyit használnak. Törekedjünk a fokozatosságra, hogy kedvencünk egészséges legyen.