Mi az az álveszettség, és kell-e félni tőle?

A veszettségről mindenki tudja, hogy gyógyíthatatlan, és a kutyákat kötelező oltani ellene. De mi a helyzet az álveszettséggel? Utánajártunk, milyen betegséget takar az elnevezés, és kell-e tartania tőle a gazdáknak.

A veszettség csaknem száz százalékban halálos, így joggal adnak okot aggodalomra a vírus hazai megjelenéséről szóló hírek. Szerencsére a rendszeres védőoltással megvédhetők kedvenceink, ahogy azok a személyek is beadathatják maguknak, akik kockázatos munkakörben dolgoznak. Például a barlangászok, a denevérek miatt, vagy a hivatásos vadászok. Az álveszettség elnevezés csalóka lehet, hiszen bár kapcsolatot sejtet a valódi veszettséggel, az „ál” előtag miatt azt gondolhatnánk, kevésbé veszélyes. Sajnos azonban ez nem igaz, a hivatalos nevén Aujeszky-féle betegségtől épp úgy óvnunk kell a kutyánkat.

Milyen betegség az álveszettség?

A kórt sokáig összetévesztették a valódi veszettséggel – innen az elnevezés is –, míg 1902-ben Aujeszky Aladár mint önálló betegséget írta le. A mikrobiológus után Aujeszky-féle betegségnek keresztelt vírus elsősorban a sertéseknél jelentkezik. Esetükben gyakran figyelhető meg tömeges megbetegedés. Rajtuk kívül a szarvasmarhákra, a juhokra, valamint a kutyákra és a macskákra is veszélyes, de az emberre nem.

Házi kedvenceink fertőzött nyers hús fogyasztásával fertőződhetnek meg; fokozottan kockázatos testrészek a sertés gége, a sertésgarat, illetve az állat tüdeje. A betegség lappangási ideje 3–6 nap, egyes források szerint 2-9 nap. A sertés- mellett a patkányhús is terjesztheti a betegséget.

Az álveszettség tünetei

Sertéseknél lázzal, levertséggel, mozgáskoordinációs zavarokkal jár a megbetegedés. Gyakori, hogy az állat elfekszik, illetve a hátsó lábára ül, továbbá megfigyelhető a végtagok evezésszerű mozgása is. A fiatal sertések szinte kivétel nélkül elpusztulnak, míg az idősebb sertések 1-2 százaléka nem éli túl a betegséget.

Kutyáknál és macskáknál a tünetek megegyeznek a veszettséggel, de agresszivitás nem tapasztalható a fertőzött állatnál. Az álveszettség is a központi idegrendszert támadja meg, aminek következtében kezdetben levertség és láz jelentkeznek, majd idővel az állat nyugtalan, izgatott lesz, tekintetet rémültté válik, és az erős vakarózás (paraesthesia), önmagának a harapdálása is jellemző, főként a kutyáknál. Ez akár a bőr teljes lekaparásáig, sebek kialakulásáig fokozódhat.

Végül a garatbénulás miatt, a gátolt nyelés következtében megjelenik a nyáladzás. A légzés is nehezítetté válik, valamint görcsrohamok kínozzák az állatot, míg végül mindössze 1-3 nap múltán a beteg belehal az agy- és gerincvelő-gyulladásba.

Ezt megelőzni nem lehet, a fertőzés minden esetben halálos.

Ahogy a veszettség esetén, az Aujeszky-féle betegségnél is gyakori, hogy a fertőzött háziállat elkóborol. Továbbá macskáknál jellemző az eltérő pupillatágulás, valamint a gyermeksírásszerű nyávogás is.

Mi a teendő a tünetek megjelenésekor?

Mivel az álveszettség a tünetek alapján nem különíthető el a veszettségtől, így azonnal orvoshoz kell vinni az állatot. Mivel kezelés nem létezik, így az eutanázia az egyetlen lehetőség az állat szenvedésének megszüntetésére.

Miként előzhető meg a megbetegedés?

Ahogy korábban dr. Bodó Andrea állatorvos is hangsúlyozta a csontfogyasztás kapcsán, kedvencednek semmiképpen se adj nyers sertéshúst, illetve csontot, azokat mindig hőkezeld előtte. A füstöléssel, illetve egyéb, nem hővel tartósított húsáru (kolbász, sonka, szalonna, stb.) is veszélyes lehet, így ezekből se adj kedvencednek!

Védőoltás nem létezik a betegséggel szemben, de Európa-szerte folyik a sertésállomány mentesítése; hazánkban 1987 óta.Magyarország 2015 óta hivatalosan is mentes a betegségtől. A hazai sertésállományok ezirányú vizsgálata azóta is folyamatos. Ugyanakkor a vaddisznók potenciálisan fertőzésforrást jelentenek.

Ebben a cikkben egy másik súlyos, de megelőzhető betegségről, a parvovírusról adunk átfogó tájékoztatást.