5 érdekesség az egyik legritkább pásztorkutyáról

Ez a közepes testű fürge pásztorkutya alkalmas arra, hogy minimális instrukcióval vagy akár teljesen egyedül is vezesse és összeterelje a nyájat. Ma már két típusát különböztetik meg: az egyiket hangsúlyosabban a külső tulajdonságai alapján tenyésztik, és kiállításokra járnak vele (show-vonal), a másik megmaradt szigorúan munkakutyának, ahol leginkább a belső erények dominálnak (munkavonal).

Ritka és igazán egyedi fajta, amelyről érdemes még többet tudni, főleg annak tükrében, hogy kis országunk is bővelkedik lenyűgöző pásztorkutyákban. Bemutatkozik az ausztrál kelpie!

1.) Az ausztrál kelpie a collie-k rokona

Feltehetően a kelpie brit collie-k leszármazottja, akik a ma ismert collie fajtáknak (hosszúszőrű skót juhászkutya, border collie stb.) is az ősei. Ezek az ebek leggyakrabban feketék vagy nagyon sötét barnák voltak, erre utal a nevük is. A collie szó szótöve a coal, ami magyarul szenet jelent.

A kelpie azonban hamarabb létezett, mint a collie típusú fajták bármelyike; mire azok megjelentek, a kelpie már 10-15 éve hivatalosan elismert fajta volt.

2.) Dingók leszármazottja lenne?

Ha ránézünk egy kelpie-re, ez nem is tűnik lehetetlennek; még a 21. század elején is tartotta magát az a megállapítás, hogy ezek a kutyák bizony a dingók leszármazottai. 2019-ben a Sydney-i Egyetem kutatói megpróbáltak pontot tenni a kérdés végére. A tesztek alapján arra az eredményre jutottak, hogy a kelpie-nek nincs dingó őse. Valószínűleg…

A vizsgálatok során a legdingósabb jegyeket tesztelték, vagyis a füleket és a sárgás árnyalatot. Úgy fogalmaztak, hogy: „Tanulmányunk bizonyítékai határozottan igazolják, hogy legalábbis ezen jellemzőket tekintve nincs bizonyíték a kapcsolatra.”

3.) Neve a kelta mitológiából ered

Az első kelpie néven számontartott kutya egy fekete alapon cserszínű rajzos szuka volt, aki 1872-ben látta meg a napvilágot Casterton (Ausztrália) városa mellett, Warrock Stationnél. Az eb a Kelpie nevet kapta a kelpie után, ami a kelta folklórban egy vízi alakváltó szellem.

4.) Tehetsége nem áll meg a terelésnél

Felismerték, hogy a kelpie-k szaglása igen kiváló, így nagy sikerrel képzik ki őket nyomkövetésre. Svédországban széles körben használják a kelpie-t nyomkövetési és mentési munkálatokhoz.

5.) A munkára szánt kelpie és a show-kelpie között jelentős különbségek vannak

Azt a bevezetőben már említettük, hogy két különböző típusú kelpie-t tenyésztenek. (Ez az eljárás számos más munkakutya esetében is jellemző.) Az egyiket kiállításokon mutatják be, és a tenyésztés során leginkább a külső megjelenésen van a hangsúly, míg a munkára szánt kelpie-ket abszolút a rátermettségük alapján válogatják és tenyésztik.

A dolgozó kutyák terelnek juhokat, szarvasmarhákat, sertéseket és kecskéket is. Nagyon sok múlik rajtuk, ugyanis csendesen, fürgén és határozottan kell a szurdokokkal tűzdelt, forró és viszontagságos környezetben mozgatniuk az állományt. Jellegzetes kelpie-taktika, hogy a kutya felugrik a juhok hátára, és rajtuk lépdel át a másik oldalra, hogy rendezze az elakadást.

A show-kelpie-k egy kicsivel zömökebbek, nem olyan magasak, mint a dolgozó társaik. Ezek a kutyák egyre népszerűbbek családi kedvencként tartva, hiszen nagyon könnyű képezni őket, ellátásuk és gondozásuk nem igényel túl sok energiát, és remek társállatnak bizonyulnak. Persze a rengeteg mozgásról (nem csupán séta!) és a mentális lefárasztásról az esetükben sem szabad megfeledkezni, különben unatkozni kezdenek, és romboló viselkedést tanúsítanak.